Szeged, a tudományok városa

Nemrég voltam Szegeden egy konferencián... A szakmai programok után természetesen volt egy kis lazítás is. Sétálgattunk a város főterén, amikor megszólított két fiatal srác, hogy tudnánk-e segíteni a szakdolgozatukhoz egy kérdőív kitöltésével, melyre csak néhány percet kell szánni. Természetesen, mint friss doktoranduszok, lelkesen vállaltuk, hogy támogatjuk válaszainkkal a kutatás előrehaladását.

Nos, a kérdőív tényleg nem volt hosszú, kb a következő beszélgetésből állt:
Srác: Mi a szakirányod?
Csapszi: Informatikus vagyok.
Srác: Hol dolgozol?
Csapszi: Doktorandusz vagyok a BME-n.
Srác: Az mi? Ilyet még nem hallottam.
Csapszi: PhD hallgató, vagyis tanulok.
Srác: Á, értem. És elégedett vagy a munkahelyeddel?
Csapszi: Igen.
Srác: Mit változtatnál rajta?
Csapszi: Nem tudom.
Srác: Köszi, ennyi lett volna.

Persze mindent szorgosan leírtak az A4-es kérdőívükre. Szerintetek ezekből a kérdésekből ki lehet hozni bármilyen eredményeket / következtetést / összefüggést???

Pizza és spagetti

Nemrég kiugrottunk egy meghosszabbított hétvégére Olaszországba, kihasználva az ultra-fapados repülőjegyeket (persze a foglalás óta kiderült, hogy az 1500Ft/fő/retúrjegy is drága volt érte, mert egy másik akció keretében ugyanezt ~6 Ft-ért meg lehetett volna venni).
Szóval csütörtök délben Pozsony-Bologna volt az indulás, majd a szállás elfoglalása után bementünk körbenézni a városba. Szokásos császkálásokkal telt a hétvége, megnéztük a belvárost, sétáltunk a közeli dombokon, felgyalogoltunk Bologna dupla-ferde tornyába, és persze ettünk olasz kajákat. Mi mást, mint pizzát, tortellinit és spagettit! Meg persze kóstoltunk finom borokat, illetve megtudtuk, miért szeretik ott annyira az "Aperrol Spritz" nevezetű narancssárga színű kesernyés koktélt.
Szombat délelőtt átvonatoztunk Pisába, hogy készítsünk néhány ferde tornyos képet. Mivel a hazaúti repülő hajnalban indult Pisából, úgy döntöttünk, aznapra már nem érdemes szállást keresni. Szóval az éjszakát az utcán meg ide-oda beülve töltöttük, és kipróbáltuk, milyen az olasz éjszakai élet - mindenképp megérte!

That lil' old band from Texas

Gondoltam nehogy már az október bejegyzés nélkül múljon el... Még a végén az derülne ki, hogy akik itthon maradtak, azok fergetegesen unalmas életet élnek.
Történt hogy 2003-ban hazánkba látogatott a ZZ Top. Anno még nem voltam megrögzött híve a zenekarnak, ezért nem mentem el. Átkoztam is magam emiatt felettébb, és bíztam benne, hogy megérik még egy ilyen koncert időpontját.
Aztán idén betöltötték a 60. évet (persze csak egyéni szinten, a zenekar még "pusztán" 40 körül jár), és jött a hír, hogy koncert Budapesten! Éreztem hogy ott a helyem :)
Ott is volt a helyem, Sportaréna küzdőtér. Kicsit szomorú hogy nem nagyon kellett megküzdeni senkivel a helyekért, szerintem félház sem volt. Annál szélesebb mosolyt csalt az ember arcára a tökéletes hangzás (az inkriminált helyszínen hallottam már rémes koncertet is, rendszeresek a kontakthibás tápok/dobmikrofonok...), a bitang jó színpadkép, és az a merő profizmus, amit a koncert nyújtott.
Személyes kedvenc pillanat: a gitáros megfordítja a gitárt, aminek a hátulján egy matrica áll: BEER - így lehet kenyérre kenni a közönséget, álljon mégha az 40-50 éves rockerekből is zömében.
Egy nálam ismertebb úr beszámolója

All right, Stockholm!

Hogy tovább bővítsem a Csapszi által elkezdett late-summer úti beszámolók sorát, röviden mesélek arról, hogy milyen volt Stockholmban.
Na persze nem erre vagy éppen erre gondolok. Absolut másfajta úton voltunk egy kollégával, ugyanis szóltak nekünk, mint az IEEE egyik diáktagozatának, hogy van ez a bizonyos IEEE R8 and IEEE IAS Chapter Chairs Conference, Chapter Leadership Workshop and Seminar on Wind Technologies. Itt egyrészt (idén immáron sokadszor) elmondhattuk, hogy mekkora fasza diákszervezet vagyunk, példaként is állítva minket Európa többi országa elé. Másrészt - és az én szempontomból ez lényegesebb - meghívott előadóként szerepeltem a szemináriumon, egy kellemes 30 perces előadással.
Igazából ez a része nem túl szokatlan.
Az már inkább, hogy a Hilton hotel adta a szállásunkat - és legfőképp az étkezésünket. Aki ismer, az tudja, hogy rajongók az ennivaló dolgokért, méginkább ha azok jók. Na itt jók voltak. 6 főétkezésből legalább 5 alkalommal ehettem friss lazacot valamilyen formában. Persze csak ha nem máshoz volt kedvem, amire szintén volt lehetőség. Uzsonnára visszaköszöntek az IKEA-style svéd csokitorták, a fő különbséget a csokoládé mennyisége jelentette. Kb a Berni által tavaly felszolgált csokifagylalthoz tudom hasonlítani - egyszóval faszántos. Egy alkalommal a házigazda svédek - nem meglepő módon - svédasztallal leptek meg minket, melyen tényleg minden megtalálható amire vágyhat az ember. Leszámítva az alkoholt, már amennyiben a 2,1%-os sört nem tekintjük annak. (Azt pedig nyilván nem tekintjük annak.)
Úgyhogy esténként felkerestem kiváló zenész cimborámat, Dánielt, aki jelenleg Stockholmban múlatja idejét Erasmus keretében. Ő szolgáltatta az 5% feletti és ízes sört, én pedig a jófajta magyar Unicumot. Egyikből sem maradt a második este végére. Asszem. :)
Persze kultúrára is volt igény, úgyhogy ismét remek fotókat készítettem, valamint gyalog bejártam Djurgardennek azon részét is, ahol tavaly idő hiányában nem voltunk. Meg kell hagyni, napsütésben még szebb egy város ez.

Brájton + London

Amíg a többiek az USÁban nyaraltak, a beszédtechnológiával foglalkozóknak folytatódott idén is az Interspeech konferenciasorozat, ezúttal egy angol üdülőváros, Brgihton volt a helyszíne. A saját poszteres előadásomat a konf első napján megtartottam, ideális mértékű érdeklődő mellett, mint az alábbi kép mutatja:


Utána pedig következhetett a lazább program :) A nyitó fogadás a helyi múzeumban volt, ami a nem túl jó szervezés miatt tömegnyomorrá és pincérüldözéssé fajult (képzeljetek el ~800 éhes embert, amikor mindössze 10 pincér szaladgál 1-1 tálca kajával). A diákfogadás már tűrhetőbbre sikerült, bár az meg túl hamar bezárt. Szerencsére a hét során sikerült sok időt eltöltenünk a helyi strandon, így egy fürdés is belefért az amúgy meglehetősen hűvös tengerben. A konferencia zárásaként pedig megtekintettük a Hét Nővérkét, ami bizony csodaszép hely.


A fárasztó konferencia utáni pihenésként átugrottam Londonba, ahol Berni és egy barátnője már várt rám, szóval hármasban töltöttük el a hétvégét, a város felfedezésével. Láttuk a szokásos dolgokat (Big Ben, mókusok a St. James parkban, British Museum, Tower Bridge, double decker teteje, 9 és 3/4. vágány a King's Cross-on, Notting Hill, Science Museum, Buckingham palota őrségváltás, Hyde Park, ...), és kevésbé szokásosakat is (pl. csiga a szobában). Szóval 4 nap alatt ha nem is fért bele minden, de azért kaptunk egy kis ízelítőt London forgatagából. Csak azt sajnálom, hogy a csapolt sörük olyan drága!

Beavis and Butthead meghódítja Amerikát

Szóval itt vagyunk éjfélkor, én még nem pakoltam semmit, igaz Angliába is úgy készültem, hogy ezt viszem tovább a nagy Hawaii-ra. Alig aludtam valamit tegnapi érkezésem óta, bennem van 5 sör, Imiben is kb 3, szóval bepakolunk és megyünk sörözni tovább, mert aludni már felesleges, meg így menő :)
Örs parázik, hogy mit csinálunk majd Hawaii-on, de sztem nincs mit parázni ezen az egészen, én nem bánok meg semmit. Na jó, szinte semmit...
Érzem a lazaságot, kár hogy majd megbosszulja magát a dolog :)

Finnföld, a 180.000 tó országa

Nemrég (aug 9-15) kiugrottam finn nyelvrokonainkhoz egy kis látogatásra. Lássuk, hogy is történt mindez!

Először is: március körül szólt egy ismerős, hogy lesz egy 1-hetes nyári egyetem Joensuu-ban, "Beszélő- és nyelv-felismerés" témában. Ugyan ez nem kapcsolódik a legszűkebb kutatási területemhez, de mégiscsak beszédtechnológia, ezért gondoltam belevágok. Szóval regisztráltam, foglaltam repülőjegyet, és persze a nyár elején már lelkesen olvastam a finn útikönyvet.

Aztán múlt szombaton indult, először elröppentem Helsinkibe, majd onnan tovább Joensuu-ba. A reptérbuszon rögtön szóba elegyedtem egy helyi finnel, aki lelkesen elkísért a szállásomra, és persze a beszélgetés közben szóba került a finn-magyar nyelvrokonság is. Faházban laktam egy cseh és török sráccal együtt, akik szintén a nyári egyetemre jöttek, szóval még a kurzus kezdete előtt új ismerősöket szerezhettem. Joensuu egy kisváros (100ezer lakos, de eléggé szétterülve), alapból nem sok látnivaló van, de nagyon szép környezetben található. Béreltem egy biciklit a hétre, mert hamar rájöttem, hogy azzal messzebbre jutok, és többet láthatok a természet csodáiból, és valóban gyönyörű tájakon jártam.

A kurzust egyébként egy viszonylag híres prof tartotta az MIT-ről, szóval elég színvonalas volt. Az előadások után minden nap volt szórakoztató program is, hogy megismerkedjünk a többiekkel... Természetesen szaunázás agyba-főbe, finn módra minden nap: sörrel és anélkül, fürdőruhában és anélkül, na és persze tóba ugrással :) Emellett játszottunk bugyuta finn játékokat is, hogy ne unatkozzunk, úgymint: frizbi-golf, foci-sakk és Mölkky.

Összességében nagyon megérte elmenni, ajánlok mindenkinek egy finn kiruccanást, mert csodaszép ország!

USA

Egy rövidke élménybeszámoló a tengerentúli túrámról, aminek éppen csak
vége lett, és aminek során konferenciáztam Ohioban, meglátogattam
Szilvási kollégát Tennesseeben, majd Örsöt Californiában.

Szóval Ferihegy 2 -- Amszterdam -- Detroit -- Dayton útvonalon át
eljutottam a konferenciára, Amerika általam látott részének talán
legunalmasabb városába :) Itt töltöttem 3 napot, lényegében alig
elhagyva a szálloda épületét.
Konferencia után megjött a Sanyi kocsival, szállásfoglalás, majd
könnyed vacsi egy meki "drive thru"-ban (ilyen szó létezik! :)). Némi
keresés után megtaláltuk Dayton mulató negyedét is, ami egy 3 kocsmát
tartalmazó utcából állt. Másnap repülőmúzeum -- helyiek megkérdezése
után kiderült, hogy Daytonban ezen kívül tényleg semmi látnivaló
nincsen. Ne menjen senki Daytonba. Ha jóindulatú szeretnék lenni, azt
mondanám, a város tágas -- de inkább maradjunk annál, hogy kietlen.

Laza ötórás autókázással eljutottunk Nashvillebe, Sanyi jelenlegi
otthonába. Az út megrázó élménye volt, hogy a Subwayben önállóan nem
tudtam volna megértetni magam, és fordítva, mikor bejött egy helyi
redneck, csak egy böfögés szerű hangot hallatott, mégis, olyan
szendvicset kapott, amilyet "kért" :) Nashvilleben sok magyarral
találkoztam, voltam a Sanyi egyetemén, horgásztunk pisztrángra
gumiruhában, grilleztünk, söröztünk, vagy csak egész egyszerűen
üldögéltünk a közeli lakópark medencéjében. Voltunk a helyi piacon,
láttam a nashville-i pantheont (az athéni "hiteles" mása, némileg
tájidegen elemként egy parkban, aranyozott "Entrance" felirattal).

Pár napos nashville-i tartózkodás után átrepültem Californiába,
denveri átszállással San Franciscoban landoltam. Itt az Örs felvett a
méregzöld Mercuryjával (3 literes motor, és legalább 2 tonna,
fotelszerű ülésekkel, automata váltóval, kormányoszlopi váltókarral --
akárcsak a filmeken :)) Örs Sunnyvaleben lakik, SF-től kb. 40 km-re. A
"Bay Area" igen kellemes környék, bár hűvösebb, mint gondoltam. Volt
itt minden: gokart, bikinibár, sörözés, ebéd sztriptízbárban délben,
San Jose-i kirándulás, Santa Cruz beach, vendéglistás klub San
Franciscoban, meg persze McDonalds, Burger King, Jack in the box,
Taco bell és hasonlók :) Megnéztük a Stanford egyetemet, utaztunk
SF-ban villamoson, buszon meg persze cable caron. A Mercury az akadozó
alapjárat ellenére is helyt állt SF meredek utcáin, bár nekem szerzett
néhány kellemetlen pillanatot :)

Összességében szép volt, jó volt, de nem mindenhol éreztem jól magam.
Az ujjlenyomat vétel, a fénykép és a gyanakodó tekintet a határon,
majd a nagy kegyes beengedés után a daytoni US Air Force múzeumban
furán éreztem magam. Nem tetszett, hogy gúnyt űztek a Trabantból, és
közvetve a Berlini Falból is. Hogy a világtérképet befestették pirosra
és kékre. Hogy Amerika "szerencsére" megnyerte a háborút (ez egy
múzeumi feliratban volt). A japán turisták mosolyogva fotózkodtak a
bevetett atombombák másolatainál, és a kis videóból azt is
megtudhatták, hogy az adott helyzetben az atomtámadás a lehető legjobb
megoldás volt -- voltaképpen másik opció nem is létezett. Utána vége
is lett a háborúnak, azóta mindenki boldog. A kiállítás végén vehettem
volna "Proud to be American" hűtőmágnest, de én inkább a helikopter
alakú süteményszaggatóra szavaztam :) Sok autó hátulján díszeleg az
"Obama 2008" felirat, sőt, a piac tele volt az elnököt ábrázoló
képekkel, fali és asztali változatban is.

A hazaút vicces volt: San Francisco -- Cleveland -- Dayton -- Detroit
-- Amszterdam -- Ferihegy, majdnem két nap alatt, 1-7 órás átszállási
időkkel. Még nem tértem teljesen magamhoz azóta sem :)

Illusztráció a fentiekhez:
http://picasaweb.google.com/Bilicz.Sandor/USA2009OHTNCA#

A most készülőknek jó utat, biztosan jó lesz, kíváncsi leszek majd az
élményekre.

Van egy alig használt, AT&T sim-kártyám, kb. 25 dollárral töltve
-- 4000 HUF-ért elvihető, érdeklődni magánban :)

Hotel California

Persze, majdnem olyan. Kicsit magasabb, meg egy ideje ocsmány szürke színben látható. 18 emelet, tudjátok...
Verát kísértem ki a reptérre, és KöKi-n botlottunk bele egy fiú-lány párosba, akik szórólapot osztottak. Rendesek voltunk, vettünk, aztán kb 2 másodperc elteltével hangosan felröhögtem. Az állt ugyanis rajta:

Schönhertz Hostel

További magyarázat aligha szükséges.

Bukarest

A változatosság kedvéért megint konferencián jártam (IEEE Powertech), igaz ezúttal a szomszéd fővárosig mentem. Hogy ne legyen olyan egyszerű, kiválasztottam ezek közül a legtávolabbit (Kijevtől most tekintsünk el), mely egyben a legnehezebben megközelíthető is. Ugyanakkor a konferencia a területen Top 3-as, úgyhogy sok kérdőjel nem villogott a részvétel kapcsán.

Az utazás az előzetesen elképzelt repülés helyett (itt nem részletezendő okok miatt) vonattal zajlott. Értsd indul este 7-kor, odaér másnap 11-re. Aki kemény srác, az pedig ugye hálókocsit sem kér, hanem fele áron alszik ülve.

Megnyugtatásképpen: a román vonatok közbiztonsága semmivel sem rosszabb, mint az itthoniaké. A bukaresti pályaudvaron ugyanakkor kicsit ledöbben az ember. Rosszabb, mint Kelenföld a felújítás előtt. Mindenfelé szétrohadó vagonok vázai, rozsda és vas változó öszetételű szimbiózisa és hasonlók. A szállásról ezzel szemben csak pozitívat tudok mondani. Igaz, hogy a motel teljesen passzolt a "kurváztató motel" feelingbe (vörös dekor, ajándék térkép a közelben lévő hölgyek elérhetőségeivel és fotóival), ugyanakkor a kerület alighanem legjobb állapotban álló házában kapott helyet.

A konf a híres-hírhedt Ceausescu-palotában, a Parlamentben volt. Utóbbi ugye a világ második legnagyobb alapterületű épülete, és egyéb információkat is meg lehet találni róla a linken. Na most ha azt mondom, hogy 10 percre laktunk tőle, az ugye nem jelent nagy távolságot. Ehhez képest olyan düledező környéken kell keresztülmenni, hogy az hihetetlen. És utóbbi jellemző az egész városra is: a főbb útvonalakat leszámítva minden rozzant, és pusztul. A helyzetnek ad némi bájt, hogy az autók 90%-a továbbra is Dacia, ugyanakkor csökkenti a bájt, hogy ezek legalább 10%-a a járdára parkolva, leeresztett kerekekkel, kiszerelt mozdítható alkatrészekkel várja sorsa végső beteljesedését. A kisebb boltokban kevés az áru, nagyobb bolt meg szinte nincs is. Minden tele van kóbor kutyákkal, de valami hihetetlen mennyiséggel. Ezzel arányos a kakkantások száma is, úgyhogy tessék odafigyelni a lábak elé.

Az ottani műszaki egyetemnek (számomra) érdekessége, hogy egy külön "power engineering" karral rendelkezik. Utóbbit úgy képzeljétek el, hogy a campus területén belül van többek közt egy 50 méter magas erőművi hűtőtorony, egy 220 vagy 400 kV-os szabadvezeték oszlopsor és hasonló megalomán dolgok. Persze itt a rektori hivatal aulája is 4 emelet magas, úgyhogy egy idő után megszokja az ember az iszonyatos megalomániát.

Ha közlekedni akartok a városban, érdemes taxival menni. Egyrészt, mert olcsó. Másrészt, mert élmény. 80-90-el teperni a 4 sávos utakon egyszerűen móka. Pláne, hogy a 4 sávot úgy érzésre határozza meg maga közt 2-6 autó... Közlekedési szabályokat nem nagyon vesz figyelembe senki, mégis pöpec módon megy az egész. Igazi déli szokás (lásd még: Görögország, vagy az olasz körforgalmak robogókkal). Van metró is (új szerelvényekkel), meg villamos és busz, de ezek annyira nem különlegesek. Hacsak nem különleges, hogy egy metró gyűjtőjegyet átszámolva 60 forint alatt meg lehet kapni.

Látnivalók szempontjából én nem tudom ajánlani a várost: szinte semmi nincs benne. A környék sokkal élvezhetőbb, de ahhoz sem utaznék mégegyszer ennyit.

És további érdekességek címszavakban: műanyag papírpénz, kocsmában felajánlkozó 40-es nő ("depends on the situatuion"), jó helyi borok, 54 méter széles sugárút, 150 forintos dobozos sör, kapatos főpincér...

Találkozunk 2011-ben Trondheimben

Füred

Na voltam aztán itt is, ami önmagában nem annyira durva dolog veszprémi gyerekként :)
Ellenben konferencián itt lenni már lényegesen jobb! Mondanom sem kell, helyszínt és konf nevet nem akarok megörökíteni, akit érdekel az rákeres, vagy megkérdezi.
Érdekes momentumok:
- megérkezni a regisztrációhoz dögmelegben, rövidnadrágban, és köszönni a rendező tanszék vezetőinek akik öltönyben söröznek
- felmérni a terepet hatlépcsősben: mi négyen, mások öten. Kumulálva.
- éjfél felé négyesben pár doboz sörrel és egy pálinkával, strandgatyában menni le a hotel lépcsőjén, majd szembetalálkozni a korábbi dékánnal és a jelenlegi tanszékvezetővel. Mosoly megeresztése után a hotel saját strandján éjszakai fürdés megejtése
- 3 óra alvás után pálinkaszag elnyomása fogkrémmel, szekcióba beülés, előadásokon el nem alvás
- délutáni szekció helyett strandolás, rádöbbenés hogy a strandon is hasonló a néparány, mint a hatlépcsősben. Haver megtréfálása (söröskorsó szélére lángos-ecsettel applikált fokhagyma-íz), győri kézilabdás csajok felismerése
- grillparty pálinkával, majd telefonról funky zene hallgatása a tanszék vezetésével szomszédos asztalnál, több sör társaságában
- reggel 7-kor szakadó esőben hazaút pestre, hogy a saját kar 60. születésnapját szervező bizottság első ülésén részt vegyek

Az élet móka!

IYCE 2009

Csak egy kis update, hogy még élek, ami egyenlő azzal, hogy aktívkodom.
A Szakkolival az év fénypontját tartjuk a héten, a saját szervezésű nemzetközi konferenciánk bonyolódik, az International Youth Conference on Energetics.
Itt megleshető a honlap és minden lényegesebb információ.
Röviden annyit, hogy angol nyelv, energetikai témák minden mennyiségben, és BME-hallgatóknak (meg aki szól hogy jön és ismerem) ingyenes a részvétel minden szakmai programon. Aki gondolja, jöjjön, BME I épület bejárathoz legközelebbi 3 terme.

Híres lettem?

Annak idején (januárban) nem is említettem, milyen híres lettem: szerepeltem az mtv2 Infogeneráció 2.0 című műsorában. Gondolom senki nem hallott még róla, korábban én sem; de a kemény 15 mp-es részlet belőlem megtekinthető itt: MTV videótár, 2:30-nál érdemes keresni. A szemfülesebbek a helyenként felbukkanó HTC Touch-omat is észrevehetik :)

A gyűrű

Nemrég megtörtént a nagy esemény, miután mindenki megtudhajta, miért is hívják "Boldog Berni"-nek :)

Szaporulat

Már megint szaporodnak a dolgok idehaza... de most nem untatok már senkit guppijaink sokadik generációjával, helyette bemutatnám új háziállatunkat: a kefirgombát.
Szóval pár hete az egyik kolléga az egyetemen érdeklődött, hogy nem akarok-e belevágni a kefirgomba-tenyésztésbe; persze, hogy bevállaltam. Mindössze annyit kell tenni a sok fehér karfiol-kinézetű cuccal, hogy locsol rá az ember egy kis tejet, cserébe a gomba kefirt gyárt belőle másnapra, amit természetesen meg lehet inni. Azt hiszem, jól sikerül a tenyészet, mert egyre több van belőle, és már nem is tudok annyi kefirt meginni, amennyi termelődik :) szóval aki szeretné kipróbálni, szívesen adok belőle!

Cipőgondok

Az ember elhatározza, hogy vesz egy jó cipőt magának. Keresgél neten, aztán megtalálja azt ami tetszik neki. Megnézi, hogy Budapesten, ennek az áldott országnak a még áldottabb fővárosában hol lehet ilyet kapni. Nos a márka hivatalos magyar oldala szerint kb 13 helyen.
Mi van még hátra? Hát felkeresni a 13 helyet.
Megteszi az ember, rámegy 5-6 órája. Pl olyan helyeken jár, mint Westend, Mammut, Váci utca, Irányi utca, Régiposta utca, Árkád, Aréna pláza. És mi a végeredmény? Egy nagy nulla.

Egyszerűen hihetelen hogy nem lehet megkapni egy cipőt nálunk. Ha tudnám a méretemet már megrendeltem volna, vazz...

Az inkriminált tárgy

Akvavörld

Ezt is kipróbáltuk! Merthogy a Budapesten töltött évek alatt már meglátogattuk a csepeli strandot, a Rómaifürdőt, a Dagályt, a Gellértfürdőt, a mogyoródi csúszdaparkot, de talán ez a legutolsó volt a legnagyobb élmény mind közül.

Az eset úgy történt, hogy mivel pénteken kimondottan jó idő volt, délután kitalálta Berni, hogy menjünk el strandolni. Így hát fél 4-kor már a BKV-val utaztunk, fél 5-re odaértünk, és este 10-ig teszteltük a jobbnál jobb csúszdákat!
A megyeri hídnál található Aquaworld-öt tehát mindenkinek tudom ajánlani!

Ahol a szálak összefutnak

Ha jól emlékszem, már meséltem róla nektek (élőben), hogy ebben a félévben tankörvezető lettem, vagyis néhány elsős infósnak kell hetente egy alkalommal "osztályfőnöki" órát tartanom. A féléves tervben néhány szakmai program is szerepelt, többek között egy látogatás az Ericsson céghez. Szóval némi emailezés után hétfőre sikerült megszerveznünk ezt az alkalmat, vagyis aznap délután kb 20 fővel beléptünk az Ericsson épületébe. Miután felvittek minket a 7. emeletre, valami általános bemutató következett a cégről (amiből szerintem a hallgatók egy kukkot sem értettek a túlzásba vitt szakzsargon miatt). De ezután jön a lényeg: megérkezett 3 fiatalabb előadó is, akik arról meséltek, hogyan kerültek a céghez. Persze Zoli (Csapó) is köztük volt, ami mindkettőnket meglepetésként ért, de örömmel vettük a kellemes találkozást. Tehát egy izgalmas beszélgetés során elmondta a lelkes elsősöknek, hogy már az önlab során is érdemes nekiállni dolgozni. Szóval köszönjük az előadást, Zoli!

Sándor Bilicz állapota - kutatok

én: te figye má

hogy kell "kutatni"?
Sándor: na

leulsz egy szekre

én: az megvan

Sándor: nezel ki az ablakon

én: az is megy

Sándor: kozben gondolkozol

ha eszedbe jut vmi, leirod

ennyi :)

én: örülök hogy tőled tanulhatok :)

Sándor: orulok, h tudtam segiteni

Szétcsúszva is jó nekem...

CSillagtúra előnye ugye az, hogy találkozik az ember a régi haverokkal, friss levegőn van, esetleg megold néhány kreatív vagy kevésbé kreatív feladatot, és persze mindehhez ipari mennyiségű szeszt iszik. Na, szóval idén is volt csillagtúra :)
6 fős lelkes csapatunk (Gabi, Imi, FicPet, Bandi, Bilicz Sanyi és jómagam) megbeszélte hogy találkozik a Moszkva téren 8:20-kor. Természetesen csak Gabi ért oda :) A 8:45-ös indulási időpontot az első állomáson ennek megfelelően le is késtük, ahogy azt kell. Aztán persze szép lassan kiderült, hogy ez azért nem volt gond, mert mi voltunk a nap során az elsőnek indított csapat... Ergo mi keltettünk mindenkit, és persze mi vertük fel az erdőt is zajából.
A túrafeladatokról csak címszavakban: mivel a túra filingje a YouTube-ra volt idén kalibrálva, ezért majdnem minden állomáson valami TeCső legendát kellett megidézni vagy reprodukálni. Első állomáson Dark Véder (Gabi) és Véderné (Imi) cyberszex előadása volt a legjobb szerintem, igazi űrerotika :) Második helyen lufikkal kellett volna szexelni (mármint azoknak egymással), de mi inkább bemutattuk, hogy hogyan szülnek a lufik, illetve szétdurrantottuk az összeset. Destrukció. Következő állomáson volt asszem amikor Charlie the unicorn szöveget énekeltem különböző metal stílusokban, illetve valami Szomszédok részt adtak elő Bandiék. Persze eddigre már bebasztak a vasutasok is rendesen, ezt pedig tudattuk is mindenkivel. Utána jött asszem a jelek szerint kihagyhatatlan feladat: milyen piákat kevertünk össze. Idén sikerült megnehezíteni a dolgunkat :) Bezzeg a két láma rendező még a full moont sem tudta kisakkozni... Ekkor ért minket utól egy másik csapat, akikhez még kapcsolódik sztorink. Illetve szintén ekkor prezentáltunk egy internacionális hívást, Verát felébresztve és jól elszórakoztatva (a mi szemszögünkből legalábbis :) ) Egy kedves szakkolis hölgy is felismert, úgyhogy az eddigre elfogyott full moont tudtuk részben pótolni borral :) KÖvetkező állomáson szerintem nem adtunk be semmit, ellenben feltűnt, hogy az említett csapat egyik tagjánál egy jó 60-70 centis (lomtalanítás utáni) plüssnyúl van. Természetesen megpróbáltuk elsajátítani :) Természetesen nem ment, a srác még túl éber volt. Uccsó állomáson már előre örültek, hogy jön Bilicz Sanyi, úgyhogy fel is kérték, hogy az akadálypályás feladatot csinálja meg. Asszem itt tarháltunk a rendezőktől sört is, megmondva, hogy ha át akar menni labor 2-n akkor jobban teszi ha ad :)
Aztán kiértünk a Nagyrétre, kb 12 felé. Sehol senki, ellenben mi már igen szomjasak voltunk. Rendező bezzeg közölte, hogy a pénztárgép (igen, túrán blokkal adnak piát...) még nem működik, várjunk. Lefoglaltunk egy padot, félmeztelenül kifeküdtünk. Aztán lett pia, egy rekesz sörrel indítottunk. Egy fontos eseményt hozott ez: talán Bandi ismerte fel először, hogy a sörrel is lehet a pezsgőhöz hasonlóan locsolni. Na, ennek örömét többször bemutattuk a nagyérdeműnek a délután folyamán. Sanyi is megismerte általam, hogy milyen ha a sörödre rávágnak egy másikkal :) Szép lassan szállingóztak közben a csapatok, megjött a nyulas banda is. Óvatlan pillanatban letették a nyulat felügyelet nélkül. Peti szeme felcsillant, és azt suttogta: ott a nyúúúúl. Elloptuk, rohantunk a nagyvilágba bele, utánunk meg az üldözök. Az eredmény egy lightos NFL party lett, akkora bodicsekket kaptam hogy még mindig fáj a hátam :) Aztán a nyúlnak leszakadt egy füle, és elkezdett hullani belőle a szivacs meg minden... Szegény pára. TAlán ekkor lehetett, hogy Sanyi elment célba lőni. Nyert egy 89-es gyártmányú NDK-s srága-piros vizipisztolyt (szánalomból ugye, mert nem talált el semmit :) ), ami kb 4 percig bírta a mi kezünkben, majd beadta a kulcsot. HOsszabb ideig nem történt semmi, élvezkedtünk, hogy ki hányadszor borítja fel a másikat a paddal együtt és hasonlók. Aztán végre jött a koncert, valami elég gyér banda volt, de hát ide ez is jó. Össznép állapotát jelzi, hogy a kint lévő 2-300 emberből jó ha 15-20 volt a színpad előtt, ennek kb a felét mi tettük ki... Ekkor csapódott egy sárga pólós bitch is, aki annyira be volt állva, hogy nem tudott az arckifejezésénk változtatni 2 órán keresztül, ellenben állandóan táncba akart hívni minket. Ráadásul a végén még a pólóm is nála maradt, ehh :) KOncertnek vége, na végre jöttek az egyéb dalok, és qpaindulók. Utóbbiak ugye azért jók, mert sokan éneklik, van hangulat, stb stb. Lehet elmúltak ezek az idők. Requpica-Hullócsillag (örök kedvenc) alatt én 4-5 emberre emlékszem. Sanyi, Peti, Imi, random arc és én. Amint együtt üvöltjük, hogy "Szétcsúszva is jó nekem, mert nem érdekelnek a se..fejek" illetve "mikor a Margit hídról repül le a vasszék, minden vágyad hogy valamit ba... szét" :) További lényeges esemény volt, hogy egyik laboros hallgatóm meghívott minket 3-4 sörre hogy ellenőrző mérésen ne szivassam meg, de hiába mondtam neki hogy nem garantált hogy hozzám kerül...
Ezután elindultunk valami más helyszín felé? Vagy csak ránkesteledett? Erre nem emlékszem, de volt kaja másodszor is, meg SzőkeNiki projekt, illetve kb itt hagytuk el a zászlót meg a demizsont valamerre :) Hazaérkezés vegyesen sikerült. Aki jó irányba indult el, az a Moszkván keresztül 11 felé otthon volt, aki nem, az Nagykovácsin keresztül volt otthon olyan 2 felé :)
Mégy egy lényeges gondolat, kis érzelmi töltetnek: többekkel is beszéltük, hogy ez az évi 1-2 túra meg kell hogy maradjon. Mert jó a társaság, mert ez a banda így banda, nem random arcokkal feltöltve ésatöbbi ésatöbbi. Idén is odacsaptunk, ősszel is lehet majd. Közben meg szervezni a saját mókákat :)

Pótmérés

Valós eseményeken alapuló történet. Ihletet az ad, hogy most is a laborban méretem a jónépet, épp 3 csoport izzad a kora tavaszi terheléstől. De tegnap volt a nagy momentum.

Van egy kedves mérőpáros, akik eléggé a bögyömben voltak már. Beugrót könyvből írja ki pl. és nem zavarja hogy mögötte állok, lusták, nem készülnek, stb. Tegnapi mérés talán a legnehezebb, 900 MHZ-es FSK rádióadó mérése, meg spektrumanalizátor, ugye ismert dolgok azoknak akik villanyosok voltak, szenvedtünk vele mi is.

A két srác is méregetett, eleinte kérdeztek is. Aztán rájöttek, hogy kényelmes dolog ez, gondoltam biztos beindult nekik a móka, mert csinálták maguktól. Igaz, akárhányszor odamentem, épp nem csináltak semmit, de mindig egyre több volt a jegyzőkönyvben. Persze az arcuk továbbra sem volt kicsi. Mondtam nekik, hogy ezt meg ezt mérjék ki. Ők nem mérték. Visszamentem 15 perc múlva, megint mondtam hogy mérjék ki, nem mérték. Nyilván én vagyok hülye hogy itt nem tettem ki őket, de mondom legyen, lehet velem játszani. Egy alkalommal odamentem, és gyanús volt, hogy a tálcán két megnyitott dokumentum van, egyik amit ők írnak, másik egy jk10.doc (ugye sorszám szerint ez a 10. mérés). Kezdett összeállni a kép, de hagytam őket, csak mondtam hogy legyen kimérve a dolog amit 6szor kértem már.

Mérés vége, megyek elolvasni a JK-t. Teljesítmény nincs kimérve, az indoklás, hogy a könyvben nem szerepel feladatként. Mondom: én meg kértem... Legyen, lépjünk tovább. Azt írja a srác, teljesítmény -56 dB, holott a képen ordít, hogy -15,56 dB. Mondom ez hogy? Ja, akkor 15. Mondom igen, minuszban. Ennyit mérünk. Na de mennyit adunk ki? (ha elolvasták volna a feladatot, említik hogy 20 dB a csillapítás). Na nyilván nem tudja, elmondom hogy 20 dB eltérésük van. A helyes válasz szerintük -35,56. Nyilván nem annyi. Srác összeadja, de már ideges: -15,56+20=5,56. Mondom nem. Azt mondja, de az annyi... Mondom nem, az 4,44. Már a pumpa bennem is megy fel.

Továbblépünk, nézem a képet. Tudni kell, hogy a spektrumanalizátor képek rögzítésénél feltünteti az időpontot is. Ők nem tudták. Rögzítés időpontja: 2008.04.18. Mondom: ezt a képet nem ti csináltátok. De igen! De nem, mondom ott a dátum. Akkor jön a trükk: nem tudtak rendesen rögzíteni, ezért KERESTEK egy képet. Mérésen, aham kerestek... Szépséghiba, hogy a következő 5 kép is ugyanilyen dátummal szerepel. Továbbá gyanús, hgoy a leghülyébb csoport jusson el legtovább egy mérésben.

Végkifejlet.

Mondom én: Másik jegyzőkönyvből vettétek át az anyagot.

Monjda ő: Nem.

Mondom én: Ne nézz hülyének, ott a dátumokon, ez pótmérés.

Mondja ő: DE BAZDMEG! (igen, az oktatójának ezt mondja. kemény világ) AMIKOR HÍVTUNK? AKKOR SEM SEGÍTETTÉL! BAZMEG MI EZ MOST??

Felkapja a cuccát és további anyázás közepette elviharzik. Társa kicsit jobban fél, vele már tavaly energetika vizsgán össze kellett akaszkodni olyan pofátlanul puskázott. Ő is követi a kemény gyereket.

Egy dologról feledkeztek meg: a pótmérést is én tartom. És míg a balfaszság legfeljebb dühítő, a taplóságot nem tolerálom. Még nem tudják. Május 7-én már fogják. A taplóság érhet plusz egy év egyetemet is...

J'ai visité Paris la semaine passée

Röviden és tömören: találkoztam Sanyival (a párizsival) a hét elején és végén, megnéztük a szokásos nevezetességeket. Hétközben nappal egy "Scientific Research Methods" előadássorozaton vettem részt, esténként pedig bolyongtam a francia fővárosban. Egyik nap pedig meglátogattam a föld alatti katakombákat, ahogy a bal oldali képen is látható :)

Meg persze ettem francia különlegességeket, például egy kis csigát előételnek (ki találja meg a tányéron a már kifosztott darabot? :)

Koncert ismét

Hochkar

Voltunk síelni. Jó volt. Először ennyit akartam írni az egészről, de egy kicsit kibővítem. Egy kocsival mentünk volna, amit egy ismerősünk hoz és vezet, de ő nagyon derék módon egy nappal az indulás előtt lemondta az egészet. Szóval március 5-én hajnalban a Mitsubishi Colt-al indultunk el: Zoli, Dénes, én, a csomagjaink és két snowboard volt a fedélzeten. Rögtön a pályára, azaz Ausztria/Hochkarra mentünk, 1 után nem sokkal én már síeltem, többiek snowboardoztak. Pálya jó, idő kevésbé, mivel havazik. Gyorsan rájöttem, hogy a síkabátomhoz elfelejtettem elhozni a kapucnimat, de ezt pótoltam egy símaszkkal. Este irány a szállás, szomorúan konstatáljuk, hogy bizony nem sok ember van, azok sem annyira érdekesek. Szóval lement egy vagy két sör aztán irány az ágy. Nyolc fős szobában voltunk, rajtunk kívül négy ember aludt ott, egy pár, meg két srác, akik viselkedésük alapján akár pár is lehettek volna, de ez csak az én véleményem. És azt hittem, hogy jól kialszom magam, de ez nem sikerült. És miért, miért?? Mert a csaj barátja horkolt és akkorákat fingott, hogy felébredtem rá :D És pont mellettem feküdt...
Másnap korán keltünk, reggeli, ki a pályára, idő még szarabb, a símaszk kezdett kevés lenni, de egyébként jó volt. Este megjött a váltás a szállásra, szerencsére az egyetemista és főiskolás síversenyre jöttek nagyrészt, szóval máris jobb kedvünk lett a látványtól. Aztán megjött Dénes olasz munkatársa, Beni is, ő jó arc, elmentünk vele sörözni a faluban vhol és ismét alvás. A fingós szerencsére már elment, nem kaptunk helyettük mást. Szombaton korán kelés, reggeli, ki a pályára, iszonyat szar idő, fejem lefagy, két méterre sem lehet látni néha, de keményen letoljuk a napot. Ízelítőnek itt egy videó, hogy milyen is volt a pálya:
EZT MAJD FELTÖLTÖM...
Tetszik? Nekünk annyira nem volt poén. De sebaj, szállásra visszaértünk, méghozzá különböző alkoholos italokkal felszerelkezve, ha más nem, de mi bulizunk alapon. Dénes ennek örömére kaja után kijelentette, hogy ő elmegy aludni. Ehh :) Sebaj, hárman lementünk pár sörrel felfegyverkezve. Nem sokon múlott, hogy mi is úgy végezzük, mint Dénes, de szerencsére egy szimpatikus egyedekből álló csapat az asztalukhoz csatlakozásra bátorított minket, így volt kivel inni, majd kellő mennyiségű alkohol után táncolni. A buli végére kicsit elfáradt az agyam, ez meg is alapozta a másnapomat. Elég szar volt felkelni, de maga a síelés végre tökéletes időben történt, sütött a nap, alig fújt a szél. Egy csúszást fel is vettünk, tessék megtekinteni. Szerencsére van benne esés is :)
EZT IS FELTÖLTÖM...
Négy után indultunk haza, Dénes Benivel ment közvetlenül Budapestre, Zoli meg én pedig Veszprémbe, pár száz km vezetés, fél10re hazaértünk, aztán ott szarakodás, majd kb 1re Budapesten is voltunk. Nagyjából ennyi az egész, megérte, igaz kb egy hétbe tellett, amíg kipihentem az egészet.
És ezzel letudtam a blogolást is pár hétre.

Vattafák?

Mindenkit annyira elnyom a nagy munkás lét hogy semmi nem történik az életében ami közérdekű lenne, esetleg kilógna a napi 8-8-8 óra bűvös hármasából? Na de tényleg: a legutóbbi 3 post az enyém, és ráadásul mind zenei.
Ez sem lesz kivétel persze :)
Megvolt a nagy koncert, vámpír performansszal, műanyag késsel, hóhérral, amatőr bájjal. Doommal, stonerrel, southernnel, sajáttal, feldolgozással, húrszakadással, dobverőtöréssel, kábelkieséssel, női sikolyokkal. Úgy 40 percben.

Ízelítő


Na meg fotó

Programajánló

Ordovícium

Na ki tudja, hogy mi az ordovícium?
Segítség: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ordovícium
Ebből alighanem teljesen egyértelmű, hogy egy zenekarról lesz szó, mégpedig az Ordovícium Freedoom Pröjektről! \m/
Na nem a bandámnak lett ez a neve (az maradt Let's get...), hanem ez egy banda ahova meg lettem invitálva szépen magyarosan mondva. Merthogy a doboknál bizonyos Neu Gergő alkot, aki elárulta hogy széles-e földkerekségen nem ismer nálam jobb basszerost. Ez pedig annyira meglegyezgette hiúságomat hogy elkezdtem érdeklődni a dolog iránt, lett egy sörözés, aztán most már egy próba is, és a jelek szerint megfelelek a zenekar igényeinek is. (hogy most én vagyok jó vagy az igények alacsonyak, az más kérdés)
Ami a lexebb az egészben: koncert is lesz, úgyhogy jó előre hirdetem:
MÁRCIUS 13-án az AFTER MUSIC CLUB-ban Ordovícium Freedoom Pröjekt!

Trivia: melyik személy vagyok a promófotón?

Hollandia egy napban

Na írok pár sort a tegnapi eseményről.
Úgy kezdődött hogy előtte nap a konzulensem szólt hogy munkamegbeszélés este 7-kor. Na ez el is tartott fél 10-ig, úgyhogy lett 12 mire ágyba kerültem. Hajnali 4-kor már csicsereg az óra, hipergyors hajmosás, borotva, öltözködés és rohan a metróra. Mindezt csak azért, hogy 5:35 környékén kint legyen Ferihegyen, becsekkoljon és üljön még 80 percet a váróban, ahol ráadásul az üzletek sincsenek még nyitva. Közben meg gyűlnek az ismerős arcok, ergo nagy remények még megvannak.
Repülés unalmas, reggeli gyanánt 8 cm-es szendvics. Érkezés Schipholra, VIP-elbánásban részesülünk, úgyhogy a repülőgép ajtajából egyből busszal visznek minket a küldöttség autóihoz. Nekem csak egy ratyi merci kisbusz jutott a kari vezetés egy részével meg pár egyéb arccal. Felvezetés Hágáig, elöl motoros, hátul motoros, közte két nagyautó meg három kisbusz, takarítottunk is rendesen. Kiszállás a holland külügyminisztériumnál, egyből kávé tea, aztán be a nagyterembe. Először leülnék oldalra, aztán látom hogy a kerekasztalnál van olyan névtábla hogy Hartmann, úgyhogy inkább azt választom :)
Konf maga elmegy a szokásos ütemben, azonban a lehetséges holland partnerek nagyon nagy része igen korán elmegy - szerintem felmérték, hogy nagyon mellé lett lőve a dolog, magyar oldalról ugyanis inkább egyetemi arcok voltak mint pénzzel teli befektetők, és ez bizony így nem volt jó. Nekem sem akadt sok partner, majd meglátjuk, hogy azokkal mire jutunk.
Este kb. kézenfogva vezettek minket a vasútállomásra, onnét meg a reptérre. Hát Schiphol nem gyenge, főleg üzletek tekintetében. Ha teszem azt egy szál abban érkezne az ember, tudna magának venni fehérneműt, valami jó Hugo Boss inget, neadjisten egy öltönyt testreigazítva, egy jó Tag Heuer órát, meg egy bőrdzsekit hogy ne fázzon. Persze ez a világon sok reptéren így megy, de itt nagyon pöpec módon volt elrendezve az egész, egyszerűen kínálja magát. Ha már fel vagyunk öltözve, jöhet némi szesz, dohányáru, csoki, esetleg ajándék is (én rendes vagyok, hozok :) ). Na lényeg ami lényeg, hazaút megint laza, leszállás 22:20 körül. Szerencsére nem kell újabb 1 óra mire hazajutok, autó szállít ezúttal.
Summa summarum: 21 óra ébrenlét, ebből 15-16 légkondiban (rommá száradt bőr), kevés de jó kaja, kevés és nem tudni milyen haszon, hivataloshoz képest féláru repülőjegy, miegymás. Megérte, de még egy ilyet nem vállalnék be. Maximum ha garantálják az érdemi (értsd: anyagi) eredményt...

Nyelvvizsga

Erre a félévre célba vettem, hogy megcsinálom a német felsőfokút. Az írásbeli sikerült is minden gond nélkül még szeptemberben. Nade a szóbelitől mindig jobban stresszteltem, ezért minden itthoni lehetőséget megragadtam arra, hogy gyakoroljam a német nyelvet:
1.) németóra az egyetemen: egész kellemes hangulatban telt, egy osztrák származású fiatal srác tartja. szóval a németórák mindig jobb kedvre derítettek az unalmas statisztika és töki2 után.
2.) újságelőfizetés, persze ingyen. Nem is hittem volna, hogy ennyi promóciós terméket lehet rendelni Interneten. Megrendeltem a Junge Freiheit, Neue Zürcher Zeitung, Handelsblatt, és PC-Welt Probe-Abo változatát. Küldték is szorgosan, mivel kb egy időben rendeltem az összeset, és a svájciak ráadásul még rá is dupláztak (megküldték Svájcból légipostával + a magyar terjesztő is), nem volt ritkaság, hogy a postaládánk kissé bedugult... (a legtöbb ilyen újság ~A2 méretű, nem is értem hogyan tudnak ekkorát kézben tartani és olvasni, szinte távcső kell a távolabbi cikkek olvasásához). Persze az újságok közül nem sokat olvastam el (mert pl a Handelsblatt egy Wirtschaftszeitung, nade ki tudta ezt amikor megrendeltem?), azóta is a hűtő fölött várnak a sorukra. Ja, meg a PC-Welttel volt egy kis szívás: azt hitték, hogy meg kívánom rendelni, és kiszámlázták kedvesen az 1 éves előfizetési díjat. Szerencsére emailben meg tudtam értetni velük, hogy ingyenélő vagyok :)
3.) tévé, filmek, sorozatok, persze mind németül. Elsőre kicsit nehezen talál az ember bármit is németül, főleg ha isohunt-on próbálkozik... de náluk is vannak célzott gyűjtőoldalak, bár a torrent kevésbé megy, inkább ilyen rapidshare-ről letöltős lehetőségek vannak. szóval aki németül akar nézelődni: kino.to, torrent.to, serienfreaks.to, serienjunkies.org, meg még biztos van sok más. Ja, egy közszolgálati jellegű tévé hírekkel és mindenféle tematikus műsorokkal: Deutsche Welle, nagy része online is: dw-world.de

Na, mára ennyi, megyek mert mindjárt kezdődik a magnóhallgatás...

Négyesikreink születtek!

Az egész tavaly kezdődött, amikor Berniék átalakították az otthoni nappalijukat, és tervbe vették, hogy lecserélik a régi akváriumot, így az felkerül hozzánk Pestre. Persze jó ideig üresen álldogált a szoba egyik eldugott sarkában. Fokozatosan közelebb kerültünk ahhoz, hogy igazi haltartók legyünk: először vettünk egy IKEÁ-s szekrényt az akvárium alá, szóval már a kellemes magasság is megvolt, de még mindig vízmentesen.
Aztán tavaly december körül jött a nagy elhatározás: vegyünk bele halakat! Így hát beugrottunk a Mammut-ba egy kisállatkereskedésbe, hogy szerzünk kisállatot. Kiválasztottunk 5 db neonhalat, kicsit hülyének nézett az eladó, merthogy el fognak veszni a 60 l-es akváriumban, de sebaj. Megsétáltattuk őket még a bevásárlás közben, de aztán itthon feltöltöttük végre az akváriumot, és bekerültek helyükre. Nagyon boldognak tűntek az első napokban, vidáman bújkáltak az akváriumi várak között. De karácsonykor jutott eszünkbe: a halakkal felelősség is jár, mert etetni kéne őket vagymi, mi pedig ~3 hétre hazaugrottunk. Szerencsére a bátyám egy párszor meglátogatta, megsimogatta (?) és megetette kiskedvenceinket. Szóval januárban, amikor visszatértünk, még megvoltak békében.
A vizsgaidőszak közepén jött a hír: egy ismerősnek van egy csomó felesleges guppija, szép színesek, és szívesen megválna pártól. Beszéltem hát vele telefonon, rögtön 30-at akart rámsózni, én meg ~5 db-ra gondoltam csak elsőre, megállapodtunk hát 10 db kishalban. Volt olyan rendes, hogy elhozta őket az Örsről kocsival, így nem kellett végigmetróznom velük a hidegben (akkor volt idén a leghidegebb) a városon. Szóval kaptunk 6 db szép színes hím és 4 db egyszerűbb nőstény guppit.
Rögtön felélénkült a társasági élet az akváriumban: a korábban bujkáló neonhalak is egyre gyakrabban előjönnek, sőt: az is megfigyelhető, milyen csoportokban szeretnek bandázni. Mert nincs ám mindenki mindenkivel jóban!
És múlt héten érkezett el az esemény, amiről a címben is írtam: egyszer csak megjelent néhány icipici halacska. Mondjuk várható volt, mert a nőstényeknek már érkezésükkor is gyanúsan nagy volt a hasa, nade ilyen hirtelen kipakolták az aprónépet... Mindenesetre azóta született még kettő, szóval most már az 5 neonhal mellett 10 nagy guppi és 6 kicsi is megtalálható a szobánk egyik díszeként szolgáló akváriumban :)

Mérnök Úr első napja

Miután sikeresen lediplomáztam mindenkinek ezzel dicsekszem :) Azt hiszem ez érthető, hiszen én másfél évvel tovább kötődtem az egyetemhez, így az elszakadás is erősebb reakciókat vált ki. Sajnos nem volt senki, akivel leguríthattam volna a védés utáni jól megérdemelt sörömet, úgyhogy gyorsan be is vágtam egy gyrost. Meg utána még egy gyros tálat is :) Előző este óta nem ettem... Aludtam egyet, Imi hazajött, Dénes hazajött, Zoli is megérkezett, ekkor elkezdtünk pálinkázni, letoltunk vagy 3-4 felest itthon. Majd irány a város, azaz a kb 50 méterre lévő kocsma :) Egy sör letol, irány Martos, de bazz, elment a villamos, akkor még kaja. A város legjobb gyrososához mentünk, ami történetes a Király utcában található (szimpla kicsitől nem messze, ha valaki megnézné), és egy gyrost mindenki letolt. Én még mindig éhes voltam, úgyhogy bevágtam még egyet. Ennek később annyi szerepe volt, hogy bármennyi piát belém lehetett dönteni, nem rúgtam be. Aztán eljutottunk Martosba, ahol a sör mellé tequila körök társultak, mindenki körbehívott mindenkit, a végső tequila dupla lett, utólag kiderült, hogy ez hiba volt, de csak a többeknek.
Elnéztünk még a Kaméleon nevű helyre, amit egy kicsit sajnálok, mert nem nekünk való volt szerintem. Imi már néha megbicsaklott a pultnál, olyan részeg lett, pedig odafelé menet a mozgólépcsőn még lelkesen futkározott ellenkező irányba :) Kb egy órát tölthettünk a helyen és indultunk is haza. Dénes még egy kapualjba szeretett volna tenni egy róka nevű állatot, de szerencsére ez nem sikerült.
Látható, hogy megvolt az estében a potenciál, de nem tudtuk kihasználni. Mérnöki létem következő célja, hogy szombat este Veszprémben ezen a hatékonyságon javítsak. Azért az eredmények közé sorolható, hogy volt egy napom, amikor csak gyrost ettem.
És hogy miért írok ennyi nem is érdekes dolgot? Mert Dénesre várok, aki annyira kész van, hogy alig tud felkelni, hogy hazainduljunk, meg szájmenésem van (vagy gépelésnél kézmenés?).

a diplomához vezető út

egy kicsit rögös volt. Elvileg egy éve csinálom a diplomát, gyakorlatilag egy hónap alatt lezavartam. A programozásnak igazából november végén estem neki, december közepére már működött a cucc, csak az volt a para, hogy december 19 volt az írott anyag leadási határideje, amiből még egy betű sem született :) De sebaj, Péterke ügyes gyerek, és munkában írogatta a dolgot. Kaptam haladékot is, január első hete. Ezzel csak az volt a baj, hogy akkorra volt kitűzve két záróvizsgám is, na sebaj. Egész idő alatt egyszer mentem el társasági életet élni, december 23-án, az eredményt olvashattátok :) December 30-án elküldtem a tanárnak egy majdnem végleges verziót és elkezdtem tanulni záróvizsgákra. Azaz úgy gondoltam, hogy még egy elő szilveszter belefér, ami olyan jól sikerült, hogy, mint utóbb kiderült, a feléről lemaradtam emlékezetkiesés és alvás miatt. Aztán jött egy szilveszter, alapból full másnaposan kellett Bpestre vezetnem, majd persze hogy eltévedtem Zoliékhoz vezető úton, kb csigavonalban közelítettem meg a lakását, ezért kis alvásra sem maradt időm. Szilveszter végül jól sikerült, de vagy négy napot igénybe vett, amíg teljesen kipihentem magam. Tanulás ebből kifolyólag elég nehézkesen pörgött, sőt, egy kis csavart is vittem a dolgokba, hiszen a 6 és 7-i vizsgáimat felcseréltem, és hétfő éjfélkor vettem észre, hogy másnap reggel nem az lesz, mint amire tanulok. Nem baj, szerencsére már tanulgattam korábban ezt is, meg anno vizsgára is nagyon jól felkészültem, szóval reggelre vágtam mindent. Gondoltam már nem állhat semmi az utamba, erre amikor zuhanyozni és borotválkozni akartam reggel, nem volt víz. Amikorra előkészítettem az ásványvizet, hogy most tisztálkodom, megjött a víz. Ezek után már azt vártam, hogy a villamos kisiklik, vagy hasonlók, de szerencsére minden rendben ment. Vizsgán a tanár kiment 15 percre a szobából, akár ki is puskázhattam volna mindent, de szerencsére erre nem volt szükség, kaptam is egy ötöst. Go haza, alvás, felkel, tanulás folytat, kávé főz, tanulás egész éjjel, vizsgára be, itt már nem egyedül, hanem hárman voltunk. Az első vizsgázó kb semmit sem tudott, egy CMOS inverteren kívül nem tudott mást felrajzolni, ami azért ezen a szakirányon kicsit durva, de a tanár adott neki egy hármast, hogy nem érdemli meg, de ez van. Na mondom, én tuti ötöst kapok ebből is, mert a tételem nagyon jól vágom. Második gyerek kimegy, elég faszán tud mindent, kérdésekre válaszolgat, tanár mondja neki, hogy hát ez hármas. Néz mindenki, kellemetlen csend, de elfogadja dolgot. Ekkor egy kicsit elbizonytalanodtam az ötösömben. Kimegyek én is, elmondom hiba nélkül a tételem, feltett kérdésekre kis gondolkodás után jól válaszolok. Erre a tanár mondja, hogy hát, az első gyerek nem érdemelte meg a hármast, de maga, maga igen. Kicsit lefagytam, aztán elfogadtam, hogy ez van. Igazából kérhettem volna egy nem megérdemelt négyest, mert ez így k*rvára igazságtalan volt. Na mindegy, két zv letudva, nekiesek a diploma javításának, levélváltások a tanárral, szabi kivesz, egyetemen szenvedés, sok-sok írás még és elkészült a mű hétfő estére (jan 19). A védés és az utolsó záróvizsga 23-án volt. Záróvizsgát egy kicsit lazán vettem, hiszen utolsó nap kezdtem rá tanulni, melóban sajnos most dolgozni is kellett, nem tudtam ott ezzel foglalkozni, szörnyű. Persze a prezentációt és a diploma kivonatot is ezen az estén írtam meg, nem is aludtam sokat, Imivel reggel még majdnem összefutottam a nappaliban... Szóval volt kb 2 óra alvás, és a zuhanyzóban majdnem elszédülés után kicsit sajnáltam, hogy még elmentem előző nap edzésre is, lehet több erőt kellett volna hagynom. Nem baj, egyetemre be, bírálatot még pont megkapom, kérdést nem tett fel a bíráló, prezentációt egyszer előadtam magamnak, örültem hogy hű de ügyes vagyok, aztán be védésre. Mindenki mosolygós, kedves, akár egy délutáni teázáson Angliában, prezentáció jól sikerül, záróvizsga kérdés egyszerű, szépen elmondom, rákérdeznek valamire, azt csak félig tudtam, kimegyek, visszahívnak, és gratulálnak a Mérnök Úrnak :) Védés ötös, utolsó zv 4, diploma összességében 4. Azért fura érzés, hogy nem kell a diplomát írnom, egy év alatt úgy hozzászoktam... :)

Kutya update

Egy kicsit lemaradtam a bejegyzések terén, de ezt most pótlom. Ott tartottam, hogy pátyolgattuk a fekete kutyát, akit azóta Brúnónak kereszteltem, és gazdát keresünk. Kiplakátoztuk a város forgalmasabb helyein a hirdetményt és vártuk a csodát. Volt egy jelentkező, aki végül nem vitte el, mivel szétrágja a lakást, meg egy panelban tényleg nehezen férnének el vele... Ezek után senki sem érdeklődött, szüleim és mi is utaztunk el, és ekkor követtük el a legnagyobb hibát, apukámmal hirtelen eldöntöttük, hogy gyorsan kivisszük a gyepmesteri (igen, ez a sintér...) telepre, és akkor anyukám nem látja a dolgot, nem fog annyit bőgni a dolog miatt, meg az állatvédőket nem lehetett elérni egész idő alatt egyáltalán, szóval csak ez a lehetőség maradt. Gondoltuk két hetet ott el tud tölteni, addig lesz gazda, mindenki boldog lesz, világbéke stb. Ennek örömére már másnap hívott valaki, hogy elvinné a kutyát, aztán egy menhely, hogy befogadnák, aztán az eredeti gazda, hogy hol a kutya. Ügyesen időzítenek, az biztos. És ezután jött a para, hiszen nem tudtam, hogy csak úgy nem hozhatom ki a kutyát a telepről, hanem be kell mennem a közterületfenntartó irodába és ott papírokkal kell bizonyítanom, hogy én vagyok a gazda, fizetnem kell érte kb 5-10ezer forintot és már vihetem is. Ez így elvileg nem lett volna para, csak a tulaj nem volt hajlandó fizetni, paff. Beszélek vele telefonon, elpanaszolja, hogy nem adják neki oda a kutyát, pénzt kérnek érte, én mondom, hogy ez a törvény, akkor ő jó érzékkel előhozza, hogy Gyurcsány így meg úgy :), mondom ettől még a kutyáért fizetni kell (meg ha kell, akkor én kifizetem helyette, de ő mondta, hogy nem pénzről van szó, na ja...), nagy nehez nyugalmat erőltettem magamra és szépen elmagyarázom neki, hogy ha egy kutyát nevel akkor mik a dolgai (kicsit fura volt, hogy én magyarázom ezt egy 55 éves faszinak...), és akkor mondja, hogy oké, bemegy, papírt felmutat, fizet, kutyát elhoz. Két napra rá felhívom a sintért, hogy a kutyát elvitte a gazdája vagy sem. Erre mondja, hogy ugyanazt eljátszotta, mint korábban, nem akart fizetni, csak a kutyát vitte volna. Majdnem lefostam a bokám, hogy ilyen tufa emberek léteznek... Na jó, ez van, kutya most már két hetet maradt a telepen, szegény pont a legnagyobb hidegben volt ott. És elérkeztünk a mai naphoz, most már bárki kihozhatja, nem csak a tulaj, úgyhogy szüleim, miután ismét hazajöttek, intézkedtek és hétfőn elkerül egy menhelyre, ahonnan egy család elvileg befogadja. Egyébként az eredeti tulajjal beszéltek szüleim, akit úgymond ismét rávettek, hogy menjen el érte, de továbbra sem volt hajlandó fizetni, szüleim pénzét meg nem fogadta el, mert nem az a baj, és sztorizgat, hogy milyen jól él stb. Ekkora egy faszt, legszívesebben lebasznék neki egyet, hogy szedje már össze magát. De a lényeg, hogy elvileg lezárul ez a történet (ahogy a bejegyzés is), kutya jól van, bár lefogyott az ott töltött idő alatt, de most már remélhetőleg jól alakulnak a dolgai.

Amikor az ember örül a számlának

Avagy hogy ne csak sírjon az ember szája a PhD lét miatt:
tegnap életemben először benyújthattam a számlát. Mármint nem a revenge stílusban, mert arra sokszor volt példa, hanem olyan papírformátumban, összeg megjelölésével. Már csak meg kell kapni a zsetont és elmondhatom hogy egy év alatt eljutottam oda, hogy a 3 munkámból egyet kifizetnek.
Az csak a történet margójára kívánkozik, hogy tavalyi számlát kérnek, ami zárás és adólejelentés után 1 hónappal nem kimondottan sportszerű, de a tapasztaltak szerint is ez a normál menetrend...