Kéktúra

Nemrég eszembe jutott, hogy milyen jó lenne túrázni egyet, hiszen ha már annyi országot bejártuk a nyáron, kis hazánkban is érdemes körbenézelődni kicsit. Pont jól jött ki, hogy Berni húga nálunk töltötte aug 20-at és a hétvégét, szóval megvolt az alkalom egy kellemes túrára.

Nézegettem, hogy hova lehet könnyen eljutni tömegközlekedéssel Bp-ről (lehetőleg úgy, hogy ne buszozással teljen el az egész nap), a Pilis van a legközelebb. Először Dobogókőre akartam menni, de aztán eszembe jutott, hogy ott már többször is voltunk a síelések miatt. Szóval a választásom a Pilisszentlászló-Visegrád közötti Országos Kéktúra szakaszra esett. A könnyű elérhetőség azért itt is azt jelentette, hogy a villamos+HÉV+busz elvett 2 órát a napból (eszembe is jutott, hogy ennyi idő alatt a railjet hazavisz Mosonmagyaróvárra).

Szóval Pilisszentlászlóra megérkezve benéztünk a Gesztenyés sörözőbe egy indító kávéra. Megkérdeztük merre kéne indulni, majd az útbaigazítás után belevágtunk a felfelé menetelbe. Az eleje kicsit nehezen ment, mert sokat kellett mászni, de a túra többi részén sok volt a lapos és a végén pedig elég sokat ereszkedtünk. Láttunk szép tájakat, sok-sok erdőt kisebb-nagyobb tisztásokkal megszakítva. Tele volt minden szép virágokkal és mindenféle gombákkal, és a kis csapat örömére feketeszederrel is, amiből jól belaktunk. Hulla fáradtan értünk be Visegrádra (15 km-es volt a túra, de mostanában nem gyakoroltuk eleget a hegyre fel - hegyről le részt, főleg nem erdei terepen). Ott volt egy jó kis vacsoránk, majd átkompoztunk Nagymarosra (Bernivel felelemlegettük az egyik Qpa vidéki napját :) végül pedig vonat Bp-re.

Összességében nagyon jó kirándulás volt, szép kilátással, hiszen a Dunakanyar több szemszögből is felbukkant. Azon lepődtem meg igazából, hogy milyen kevés turistával találkoztunk menet közben. Utólag pedig kigondoltam, hogy az Országos Kéktúrát buli lenne bejárni egyszer (Írott-kőtől Hollóházáig 1128 km).

OFP visszatérés

Karnevál Canarián

Ismét kihasználtuk a fapados repülőjáratok előnyeit, kiugrottunk Bernivel és családjával egy kis februári napozásra a Kanári-szigetekre, konkrétan Gran Canariára. Mivel London-Stansteden keresztül átszállással repültünk, elég hoszzú volt az utazási idő, de legalább olcsó a jegy. A pozsonyi indulás meglehetősen kalandosra sikerült: amikor beszálltunk a gépbe, már nagy pelyhekben közel vízszintesen hullott a hó. Rövid szöszmötölés után a pilóta bejelentette, hogy a generátor nem indul, és utánanéznek, hátha meg tudják javítani. Ez csupán azért volt kellemetlen, mert mindössze 3 óra volt az átszállásunkra, így hát kis csapatunk minden tagja nekiállt ájuldozni / imádkozni / átkozni az időjárást. Szerencsére 1 órás késéssel el tudtunk azért indulni, így elértük a következő járatot is. Hamarosan (kb 10 órás utazás mindennel együtt) megérkeztünk Gran Canaria repülőterére, ahol átvettük a bérelt autót és a szállásunk kulcsát, majd elindultunk felderíteni a szigetet.
A szállásunk a sziget déli oldalán egy privát kikötőkomplexumban, Pasito Blancoban volt. A hőmérséklet kellemes, este is 18 fok körül, így már megérkezéskor gyorsan csobbantunk egyet a közeli medencében, az óceánt pedig másnap próbáltuk ki.


A hét során mindenfelé elkalandoztunk. Először meglátogattuk Maspalomas dűnéit (egy sivatag az óceán partján, pálmafák között), a dombok tetejéről legurulva nyeltük a homokot. Olyan nap is akadt, amikor a szigeten lévő vulkán tetejére, Roque Nublohoz akartunk eljutni. Sajnos ez többféle útvonalon próbálkozva sem sikerült, mivel az előző heti esőzések elmosták az utak egy részét, így mindig vissza kellett fordulnunk. Azért így is voltunk néhány gyönyörű hegycsúcson és völgyben, mindenhol rácsodálkozva a táj szépségére.
Eltöltöttünk egy napot a Palmitos Parkban, ami lényegében egy felturbózott állatkert rengeteg növénnyel, a szubtrópusi fajtából.
Megnéztük a fővárost, Las Palmast, bejártuk a Kolombusz házában lévő kiállítást. Ja, a címben lévő karnevál! Épp kifogtuk, mivel most volt a szigeten. Egyik este elnéztünk egy showműsörra, ahol spanyol szépségek táncoltak mindenféle csillivilli ruhákban. Az utolsó napokban a Soriánál lévő vízesésnél jártunk (ami a korábbi nagy esők miatt idén különösen mutatós lett), és meglátogattuk még egyszer a homokdűnéket, hiszen azzal a látvánnyal nem lehet betelni.
A hét során belefért még egy óceáni naplemente séta, egy hegyi napfelkelte nézés, és egy koktélozós éjszaka is.
Az óceánban majdnem minden nap tudtunk fürödni fekete, fehér és sárga homokos strandokon, és a bőrünk színén is javítottunk egy kicsit. Összességében nagyon megérte elmenni, mindenkinek ajánlom a téli feltöltődést! (De ne gyertek vissza utána a hóba, mert elég hirtelen jön a hideg).

További fényképek érdeklődés esetén élőben!


Homokdűnék