Pótmérés

Valós eseményeken alapuló történet. Ihletet az ad, hogy most is a laborban méretem a jónépet, épp 3 csoport izzad a kora tavaszi terheléstől. De tegnap volt a nagy momentum.

Van egy kedves mérőpáros, akik eléggé a bögyömben voltak már. Beugrót könyvből írja ki pl. és nem zavarja hogy mögötte állok, lusták, nem készülnek, stb. Tegnapi mérés talán a legnehezebb, 900 MHZ-es FSK rádióadó mérése, meg spektrumanalizátor, ugye ismert dolgok azoknak akik villanyosok voltak, szenvedtünk vele mi is.

A két srác is méregetett, eleinte kérdeztek is. Aztán rájöttek, hogy kényelmes dolog ez, gondoltam biztos beindult nekik a móka, mert csinálták maguktól. Igaz, akárhányszor odamentem, épp nem csináltak semmit, de mindig egyre több volt a jegyzőkönyvben. Persze az arcuk továbbra sem volt kicsi. Mondtam nekik, hogy ezt meg ezt mérjék ki. Ők nem mérték. Visszamentem 15 perc múlva, megint mondtam hogy mérjék ki, nem mérték. Nyilván én vagyok hülye hogy itt nem tettem ki őket, de mondom legyen, lehet velem játszani. Egy alkalommal odamentem, és gyanús volt, hogy a tálcán két megnyitott dokumentum van, egyik amit ők írnak, másik egy jk10.doc (ugye sorszám szerint ez a 10. mérés). Kezdett összeállni a kép, de hagytam őket, csak mondtam hogy legyen kimérve a dolog amit 6szor kértem már.

Mérés vége, megyek elolvasni a JK-t. Teljesítmény nincs kimérve, az indoklás, hogy a könyvben nem szerepel feladatként. Mondom: én meg kértem... Legyen, lépjünk tovább. Azt írja a srác, teljesítmény -56 dB, holott a képen ordít, hogy -15,56 dB. Mondom ez hogy? Ja, akkor 15. Mondom igen, minuszban. Ennyit mérünk. Na de mennyit adunk ki? (ha elolvasták volna a feladatot, említik hogy 20 dB a csillapítás). Na nyilván nem tudja, elmondom hogy 20 dB eltérésük van. A helyes válasz szerintük -35,56. Nyilván nem annyi. Srác összeadja, de már ideges: -15,56+20=5,56. Mondom nem. Azt mondja, de az annyi... Mondom nem, az 4,44. Már a pumpa bennem is megy fel.

Továbblépünk, nézem a képet. Tudni kell, hogy a spektrumanalizátor képek rögzítésénél feltünteti az időpontot is. Ők nem tudták. Rögzítés időpontja: 2008.04.18. Mondom: ezt a képet nem ti csináltátok. De igen! De nem, mondom ott a dátum. Akkor jön a trükk: nem tudtak rendesen rögzíteni, ezért KERESTEK egy képet. Mérésen, aham kerestek... Szépséghiba, hogy a következő 5 kép is ugyanilyen dátummal szerepel. Továbbá gyanús, hgoy a leghülyébb csoport jusson el legtovább egy mérésben.

Végkifejlet.

Mondom én: Másik jegyzőkönyvből vettétek át az anyagot.

Monjda ő: Nem.

Mondom én: Ne nézz hülyének, ott a dátumokon, ez pótmérés.

Mondja ő: DE BAZDMEG! (igen, az oktatójának ezt mondja. kemény világ) AMIKOR HÍVTUNK? AKKOR SEM SEGÍTETTÉL! BAZMEG MI EZ MOST??

Felkapja a cuccát és további anyázás közepette elviharzik. Társa kicsit jobban fél, vele már tavaly energetika vizsgán össze kellett akaszkodni olyan pofátlanul puskázott. Ő is követi a kemény gyereket.

Egy dologról feledkeztek meg: a pótmérést is én tartom. És míg a balfaszság legfeljebb dühítő, a taplóságot nem tolerálom. Még nem tudják. Május 7-én már fogják. A taplóság érhet plusz egy év egyetemet is...

J'ai visité Paris la semaine passée

Röviden és tömören: találkoztam Sanyival (a párizsival) a hét elején és végén, megnéztük a szokásos nevezetességeket. Hétközben nappal egy "Scientific Research Methods" előadássorozaton vettem részt, esténként pedig bolyongtam a francia fővárosban. Egyik nap pedig meglátogattam a föld alatti katakombákat, ahogy a bal oldali képen is látható :)

Meg persze ettem francia különlegességeket, például egy kis csigát előételnek (ki találja meg a tányéron a már kifosztott darabot? :)

Koncert ismét

Hochkar

Voltunk síelni. Jó volt. Először ennyit akartam írni az egészről, de egy kicsit kibővítem. Egy kocsival mentünk volna, amit egy ismerősünk hoz és vezet, de ő nagyon derék módon egy nappal az indulás előtt lemondta az egészet. Szóval március 5-én hajnalban a Mitsubishi Colt-al indultunk el: Zoli, Dénes, én, a csomagjaink és két snowboard volt a fedélzeten. Rögtön a pályára, azaz Ausztria/Hochkarra mentünk, 1 után nem sokkal én már síeltem, többiek snowboardoztak. Pálya jó, idő kevésbé, mivel havazik. Gyorsan rájöttem, hogy a síkabátomhoz elfelejtettem elhozni a kapucnimat, de ezt pótoltam egy símaszkkal. Este irány a szállás, szomorúan konstatáljuk, hogy bizony nem sok ember van, azok sem annyira érdekesek. Szóval lement egy vagy két sör aztán irány az ágy. Nyolc fős szobában voltunk, rajtunk kívül négy ember aludt ott, egy pár, meg két srác, akik viselkedésük alapján akár pár is lehettek volna, de ez csak az én véleményem. És azt hittem, hogy jól kialszom magam, de ez nem sikerült. És miért, miért?? Mert a csaj barátja horkolt és akkorákat fingott, hogy felébredtem rá :D És pont mellettem feküdt...
Másnap korán keltünk, reggeli, ki a pályára, idő még szarabb, a símaszk kezdett kevés lenni, de egyébként jó volt. Este megjött a váltás a szállásra, szerencsére az egyetemista és főiskolás síversenyre jöttek nagyrészt, szóval máris jobb kedvünk lett a látványtól. Aztán megjött Dénes olasz munkatársa, Beni is, ő jó arc, elmentünk vele sörözni a faluban vhol és ismét alvás. A fingós szerencsére már elment, nem kaptunk helyettük mást. Szombaton korán kelés, reggeli, ki a pályára, iszonyat szar idő, fejem lefagy, két méterre sem lehet látni néha, de keményen letoljuk a napot. Ízelítőnek itt egy videó, hogy milyen is volt a pálya:
EZT MAJD FELTÖLTÖM...
Tetszik? Nekünk annyira nem volt poén. De sebaj, szállásra visszaértünk, méghozzá különböző alkoholos italokkal felszerelkezve, ha más nem, de mi bulizunk alapon. Dénes ennek örömére kaja után kijelentette, hogy ő elmegy aludni. Ehh :) Sebaj, hárman lementünk pár sörrel felfegyverkezve. Nem sokon múlott, hogy mi is úgy végezzük, mint Dénes, de szerencsére egy szimpatikus egyedekből álló csapat az asztalukhoz csatlakozásra bátorított minket, így volt kivel inni, majd kellő mennyiségű alkohol után táncolni. A buli végére kicsit elfáradt az agyam, ez meg is alapozta a másnapomat. Elég szar volt felkelni, de maga a síelés végre tökéletes időben történt, sütött a nap, alig fújt a szél. Egy csúszást fel is vettünk, tessék megtekinteni. Szerencsére van benne esés is :)
EZT IS FELTÖLTÖM...
Négy után indultunk haza, Dénes Benivel ment közvetlenül Budapestre, Zoli meg én pedig Veszprémbe, pár száz km vezetés, fél10re hazaértünk, aztán ott szarakodás, majd kb 1re Budapesten is voltunk. Nagyjából ennyi az egész, megérte, igaz kb egy hétbe tellett, amíg kipihentem az egészet.
És ezzel letudtam a blogolást is pár hétre.

Vattafák?

Mindenkit annyira elnyom a nagy munkás lét hogy semmi nem történik az életében ami közérdekű lenne, esetleg kilógna a napi 8-8-8 óra bűvös hármasából? Na de tényleg: a legutóbbi 3 post az enyém, és ráadásul mind zenei.
Ez sem lesz kivétel persze :)
Megvolt a nagy koncert, vámpír performansszal, műanyag késsel, hóhérral, amatőr bájjal. Doommal, stonerrel, southernnel, sajáttal, feldolgozással, húrszakadással, dobverőtöréssel, kábelkieséssel, női sikolyokkal. Úgy 40 percben.

Ízelítő


Na meg fotó

Programajánló