A változatosság kedvéért megint konferencián jártam (
IEEE Powertech), igaz ezúttal a szomszéd fővárosig mentem. Hogy ne legyen olyan egyszerű, kiválasztottam ezek közül a legtávolabbit (Kijevtől most tekintsünk el), mely egyben a legnehezebben megközelíthető is. Ugyanakkor a konferencia a területen Top 3-as, úgyhogy sok kérdőjel nem villogott a részvétel kapcsán.
Az utazás az előzetesen elképzelt repülés helyett (itt nem részletezendő okok miatt) vonattal zajlott. Értsd indul este 7-kor, odaér másnap 11-re. Aki kemény srác, az pedig ugye hálókocsit sem kér, hanem fele áron alszik ülve.
Megnyugtatásképpen: a román vonatok közbiztonsága semmivel sem rosszabb, mint az itthoniaké. A bukaresti pályaudvaron ugyanakkor kicsit ledöbben az ember. Rosszabb, mint Kelenföld a felújítás előtt. Mindenfelé szétrohadó vagonok vázai, rozsda és vas változó öszetételű szimbiózisa és hasonlók. A szállásról ezzel szemben csak pozitívat tudok mondani. Igaz, hogy a motel teljesen passzolt a "kurváztató motel" feelingbe (vörös dekor, ajándék térkép a közelben lévő hölgyek elérhetőségeivel és fotóival), ugyanakkor a kerület alighanem legjobb állapotban álló házában kapott helyet.
A konf a híres-hírhedt
Ceausescu-palotában, a Parlamentben volt. Utóbbi ugye a világ második legnagyobb alapterületű épülete, és egyéb információkat is meg lehet találni róla a linken. Na most ha azt mondom, hogy 10 percre laktunk tőle, az ugye nem jelent nagy távolságot. Ehhez képest olyan düledező környéken kell keresztülmenni, hogy az hihetetlen. És utóbbi jellemző az egész városra is: a főbb útvonalakat leszámítva minden rozzant, és pusztul. A helyzetnek ad némi bájt, hogy az autók 90%-a továbbra is Dacia, ugyanakkor csökkenti a bájt, hogy ezek legalább 10%-a a járdára parkolva, leeresztett kerekekkel, kiszerelt mozdítható alkatrészekkel várja sorsa végső beteljesedését. A kisebb boltokban kevés az áru, nagyobb bolt meg szinte nincs is. Minden tele van kóbor kutyákkal, de valami hihetetlen mennyiséggel. Ezzel arányos a kakkantások száma is, úgyhogy tessék odafigyelni a lábak elé.
Az ottani műszaki egyetemnek (számomra) érdekessége, hogy egy külön "power engineering" karral rendelkezik. Utóbbit úgy képzeljétek el, hogy a campus területén belül van többek közt egy 50 méter magas erőművi hűtőtorony, egy 220 vagy 400 kV-os szabadvezeték oszlopsor és hasonló megalomán dolgok. Persze itt a rektori hivatal aulája is 4 emelet magas, úgyhogy egy idő után megszokja az ember az iszonyatos megalomániát.
Ha közlekedni akartok a városban, érdemes taxival menni. Egyrészt, mert olcsó. Másrészt, mert élmény. 80-90-el teperni a 4 sávos utakon egyszerűen móka. Pláne, hogy a 4 sávot úgy érzésre határozza meg maga közt 2-6 autó... Közlekedési szabályokat nem nagyon vesz figyelembe senki, mégis pöpec módon megy az egész. Igazi déli szokás (lásd még: Görögország, vagy az olasz körforgalmak robogókkal). Van metró is (új szerelvényekkel), meg villamos és busz, de ezek annyira nem különlegesek. Hacsak nem különleges, hogy egy metró gyűjtőjegyet átszámolva 60 forint alatt meg lehet kapni.
Látnivalók szempontjából én nem tudom ajánlani a várost: szinte semmi nincs benne. A környék sokkal élvezhetőbb, de ahhoz sem utaznék mégegyszer ennyit.
És további érdekességek címszavakban: műanyag papírpénz, kocsmában felajánlkozó 40-es nő ("depends on the situatuion"), jó helyi borok, 54 méter széles sugárút, 150 forintos dobozos sör, kapatos főpincér...
Találkozunk 2011-ben Trondheimben
