2009. augusztus 20., csütörtök

Beavis and Butthead meghódítja Amerikát

Szóval itt vagyunk éjfélkor, én még nem pakoltam semmit, igaz Angliába is úgy készültem, hogy ezt viszem tovább a nagy Hawaii-ra. Alig aludtam valamit tegnapi érkezésem óta, bennem van 5 sör, Imiben is kb 3, szóval bepakolunk és megyünk sörözni tovább, mert aludni már felesleges, meg így menő :)
Örs parázik, hogy mit csinálunk majd Hawaii-on, de sztem nincs mit parázni ezen az egészen, én nem bánok meg semmit. Na jó, szinte semmit...
Érzem a lazaságot, kár hogy majd megbosszulja magát a dolog :)

2009. augusztus 17., hétfő

Finnföld, a 180.000 tó országa

Nemrég (aug 9-15) kiugrottam finn nyelvrokonainkhoz egy kis látogatásra. Lássuk, hogy is történt mindez!

Először is: március körül szólt egy ismerős, hogy lesz egy 1-hetes nyári egyetem Joensuu-ban, "Beszélő- és nyelv-felismerés" témában. Ugyan ez nem kapcsolódik a legszűkebb kutatási területemhez, de mégiscsak beszédtechnológia, ezért gondoltam belevágok. Szóval regisztráltam, foglaltam repülőjegyet, és persze a nyár elején már lelkesen olvastam a finn útikönyvet.

Aztán múlt szombaton indult, először elröppentem Helsinkibe, majd onnan tovább Joensuu-ba. A reptérbuszon rögtön szóba elegyedtem egy helyi finnel, aki lelkesen elkísért a szállásomra, és persze a beszélgetés közben szóba került a finn-magyar nyelvrokonság is. Faházban laktam egy cseh és török sráccal együtt, akik szintén a nyári egyetemre jöttek, szóval még a kurzus kezdete előtt új ismerősöket szerezhettem. Joensuu egy kisváros (100ezer lakos, de eléggé szétterülve), alapból nem sok látnivaló van, de nagyon szép környezetben található. Béreltem egy biciklit a hétre, mert hamar rájöttem, hogy azzal messzebbre jutok, és többet láthatok a természet csodáiból, és valóban gyönyörű tájakon jártam.

A kurzust egyébként egy viszonylag híres prof tartotta az MIT-ről, szóval elég színvonalas volt. Az előadások után minden nap volt szórakoztató program is, hogy megismerkedjünk a többiekkel... Természetesen szaunázás agyba-főbe, finn módra minden nap: sörrel és anélkül, fürdőruhában és anélkül, na és persze tóba ugrással :) Emellett játszottunk bugyuta finn játékokat is, hogy ne unatkozzunk, úgymint: frizbi-golf, foci-sakk és Mölkky.

Összességében nagyon megérte elmenni, ajánlok mindenkinek egy finn kiruccanást, mert csodaszép ország!

2009. augusztus 5., szerda

USA

Egy rövidke élménybeszámoló a tengerentúli túrámról, aminek éppen csak
vége lett, és aminek során konferenciáztam Ohioban, meglátogattam
Szilvási kollégát Tennesseeben, majd Örsöt Californiában.

Szóval Ferihegy 2 -- Amszterdam -- Detroit -- Dayton útvonalon át
eljutottam a konferenciára, Amerika általam látott részének talán
legunalmasabb városába :) Itt töltöttem 3 napot, lényegében alig
elhagyva a szálloda épületét.
Konferencia után megjött a Sanyi kocsival, szállásfoglalás, majd
könnyed vacsi egy meki "drive thru"-ban (ilyen szó létezik! :)). Némi
keresés után megtaláltuk Dayton mulató negyedét is, ami egy 3 kocsmát
tartalmazó utcából állt. Másnap repülőmúzeum -- helyiek megkérdezése
után kiderült, hogy Daytonban ezen kívül tényleg semmi látnivaló
nincsen. Ne menjen senki Daytonba. Ha jóindulatú szeretnék lenni, azt
mondanám, a város tágas -- de inkább maradjunk annál, hogy kietlen.

Laza ötórás autókázással eljutottunk Nashvillebe, Sanyi jelenlegi
otthonába. Az út megrázó élménye volt, hogy a Subwayben önállóan nem
tudtam volna megértetni magam, és fordítva, mikor bejött egy helyi
redneck, csak egy böfögés szerű hangot hallatott, mégis, olyan
szendvicset kapott, amilyet "kért" :) Nashvilleben sok magyarral
találkoztam, voltam a Sanyi egyetemén, horgásztunk pisztrángra
gumiruhában, grilleztünk, söröztünk, vagy csak egész egyszerűen
üldögéltünk a közeli lakópark medencéjében. Voltunk a helyi piacon,
láttam a nashville-i pantheont (az athéni "hiteles" mása, némileg
tájidegen elemként egy parkban, aranyozott "Entrance" felirattal).

Pár napos nashville-i tartózkodás után átrepültem Californiába,
denveri átszállással San Franciscoban landoltam. Itt az Örs felvett a
méregzöld Mercuryjával (3 literes motor, és legalább 2 tonna,
fotelszerű ülésekkel, automata váltóval, kormányoszlopi váltókarral --
akárcsak a filmeken :)) Örs Sunnyvaleben lakik, SF-től kb. 40 km-re. A
"Bay Area" igen kellemes környék, bár hűvösebb, mint gondoltam. Volt
itt minden: gokart, bikinibár, sörözés, ebéd sztriptízbárban délben,
San Jose-i kirándulás, Santa Cruz beach, vendéglistás klub San
Franciscoban, meg persze McDonalds, Burger King, Jack in the box,
Taco bell és hasonlók :) Megnéztük a Stanford egyetemet, utaztunk
SF-ban villamoson, buszon meg persze cable caron. A Mercury az akadozó
alapjárat ellenére is helyt állt SF meredek utcáin, bár nekem szerzett
néhány kellemetlen pillanatot :)

Összességében szép volt, jó volt, de nem mindenhol éreztem jól magam.
Az ujjlenyomat vétel, a fénykép és a gyanakodó tekintet a határon,
majd a nagy kegyes beengedés után a daytoni US Air Force múzeumban
furán éreztem magam. Nem tetszett, hogy gúnyt űztek a Trabantból, és
közvetve a Berlini Falból is. Hogy a világtérképet befestették pirosra
és kékre. Hogy Amerika "szerencsére" megnyerte a háborút (ez egy
múzeumi feliratban volt). A japán turisták mosolyogva fotózkodtak a
bevetett atombombák másolatainál, és a kis videóból azt is
megtudhatták, hogy az adott helyzetben az atomtámadás a lehető legjobb
megoldás volt -- voltaképpen másik opció nem is létezett. Utána vége
is lett a háborúnak, azóta mindenki boldog. A kiállítás végén vehettem
volna "Proud to be American" hűtőmágnest, de én inkább a helikopter
alakú süteményszaggatóra szavaztam :) Sok autó hátulján díszeleg az
"Obama 2008" felirat, sőt, a piac tele volt az elnököt ábrázoló
képekkel, fali és asztali változatban is.

A hazaút vicces volt: San Francisco -- Cleveland -- Dayton -- Detroit
-- Amszterdam -- Ferihegy, majdnem két nap alatt, 1-7 órás átszállási
időkkel. Még nem tértem teljesen magamhoz azóta sem :)

Illusztráció a fentiekhez:
http://picasaweb.google.com/Bilicz.Sandor/USA2009OHTNCA#

A most készülőknek jó utat, biztosan jó lesz, kíváncsi leszek majd az
élményekre.

Van egy alig használt, AT&T sim-kártyám, kb. 25 dollárral töltve
-- 4000 HUF-ért elvihető, érdeklődni magánban :)