2009. január 24., szombat

Kutya update

Egy kicsit lemaradtam a bejegyzések terén, de ezt most pótlom. Ott tartottam, hogy pátyolgattuk a fekete kutyát, akit azóta Brúnónak kereszteltem, és gazdát keresünk. Kiplakátoztuk a város forgalmasabb helyein a hirdetményt és vártuk a csodát. Volt egy jelentkező, aki végül nem vitte el, mivel szétrágja a lakást, meg egy panelban tényleg nehezen férnének el vele... Ezek után senki sem érdeklődött, szüleim és mi is utaztunk el, és ekkor követtük el a legnagyobb hibát, apukámmal hirtelen eldöntöttük, hogy gyorsan kivisszük a gyepmesteri (igen, ez a sintér...) telepre, és akkor anyukám nem látja a dolgot, nem fog annyit bőgni a dolog miatt, meg az állatvédőket nem lehetett elérni egész idő alatt egyáltalán, szóval csak ez a lehetőség maradt. Gondoltuk két hetet ott el tud tölteni, addig lesz gazda, mindenki boldog lesz, világbéke stb. Ennek örömére már másnap hívott valaki, hogy elvinné a kutyát, aztán egy menhely, hogy befogadnák, aztán az eredeti gazda, hogy hol a kutya. Ügyesen időzítenek, az biztos. És ezután jött a para, hiszen nem tudtam, hogy csak úgy nem hozhatom ki a kutyát a telepről, hanem be kell mennem a közterületfenntartó irodába és ott papírokkal kell bizonyítanom, hogy én vagyok a gazda, fizetnem kell érte kb 5-10ezer forintot és már vihetem is. Ez így elvileg nem lett volna para, csak a tulaj nem volt hajlandó fizetni, paff. Beszélek vele telefonon, elpanaszolja, hogy nem adják neki oda a kutyát, pénzt kérnek érte, én mondom, hogy ez a törvény, akkor ő jó érzékkel előhozza, hogy Gyurcsány így meg úgy :), mondom ettől még a kutyáért fizetni kell (meg ha kell, akkor én kifizetem helyette, de ő mondta, hogy nem pénzről van szó, na ja...), nagy nehez nyugalmat erőltettem magamra és szépen elmagyarázom neki, hogy ha egy kutyát nevel akkor mik a dolgai (kicsit fura volt, hogy én magyarázom ezt egy 55 éves faszinak...), és akkor mondja, hogy oké, bemegy, papírt felmutat, fizet, kutyát elhoz. Két napra rá felhívom a sintért, hogy a kutyát elvitte a gazdája vagy sem. Erre mondja, hogy ugyanazt eljátszotta, mint korábban, nem akart fizetni, csak a kutyát vitte volna. Majdnem lefostam a bokám, hogy ilyen tufa emberek léteznek... Na jó, ez van, kutya most már két hetet maradt a telepen, szegény pont a legnagyobb hidegben volt ott. És elérkeztünk a mai naphoz, most már bárki kihozhatja, nem csak a tulaj, úgyhogy szüleim, miután ismét hazajöttek, intézkedtek és hétfőn elkerül egy menhelyre, ahonnan egy család elvileg befogadja. Egyébként az eredeti tulajjal beszéltek szüleim, akit úgymond ismét rávettek, hogy menjen el érte, de továbbra sem volt hajlandó fizetni, szüleim pénzét meg nem fogadta el, mert nem az a baj, és sztorizgat, hogy milyen jól él stb. Ekkora egy faszt, legszívesebben lebasznék neki egyet, hogy szedje már össze magát. De a lényeg, hogy elvileg lezárul ez a történet (ahogy a bejegyzés is), kutya jól van, bár lefogyott az ott töltött idő alatt, de most már remélhetőleg jól alakulnak a dolgai.

2 megjegyzés:

  1. Kicsit talán off, de itt kint egyszer-kétszer feldobtam én is az ötletet, hogy ennek, vagy annak be kéne verni a pofáját. Első sorban a pincérekre céloztam, miután 4x is odajöttek megkérdezni, hogy minden rendben van-e. (Igen, csak hagyjál megenni a kaját!) Aztán azt vettem észre, hogy a környezetem nagy része rászokott erre a kifejezésre. Ha valami kultúrális/szociológiai patthelyzet alakul ki, ezzel mindig fel lehet oldani a problémát. Már csak azzal, hogy mondja az ember: Be kéne... :D

    VálaszTörlés
  2. Mellesleg örülök, hogy a kutya megmenekült, ezeket a b*zi órákat meg legyetek szívesek vegyétek már le a honlapról.

    VálaszTörlés