Hochkar

Voltunk síelni. Jó volt. Először ennyit akartam írni az egészről, de egy kicsit kibővítem. Egy kocsival mentünk volna, amit egy ismerősünk hoz és vezet, de ő nagyon derék módon egy nappal az indulás előtt lemondta az egészet. Szóval március 5-én hajnalban a Mitsubishi Colt-al indultunk el: Zoli, Dénes, én, a csomagjaink és két snowboard volt a fedélzeten. Rögtön a pályára, azaz Ausztria/Hochkarra mentünk, 1 után nem sokkal én már síeltem, többiek snowboardoztak. Pálya jó, idő kevésbé, mivel havazik. Gyorsan rájöttem, hogy a síkabátomhoz elfelejtettem elhozni a kapucnimat, de ezt pótoltam egy símaszkkal. Este irány a szállás, szomorúan konstatáljuk, hogy bizony nem sok ember van, azok sem annyira érdekesek. Szóval lement egy vagy két sör aztán irány az ágy. Nyolc fős szobában voltunk, rajtunk kívül négy ember aludt ott, egy pár, meg két srác, akik viselkedésük alapján akár pár is lehettek volna, de ez csak az én véleményem. És azt hittem, hogy jól kialszom magam, de ez nem sikerült. És miért, miért?? Mert a csaj barátja horkolt és akkorákat fingott, hogy felébredtem rá :D És pont mellettem feküdt...
Másnap korán keltünk, reggeli, ki a pályára, idő még szarabb, a símaszk kezdett kevés lenni, de egyébként jó volt. Este megjött a váltás a szállásra, szerencsére az egyetemista és főiskolás síversenyre jöttek nagyrészt, szóval máris jobb kedvünk lett a látványtól. Aztán megjött Dénes olasz munkatársa, Beni is, ő jó arc, elmentünk vele sörözni a faluban vhol és ismét alvás. A fingós szerencsére már elment, nem kaptunk helyettük mást. Szombaton korán kelés, reggeli, ki a pályára, iszonyat szar idő, fejem lefagy, két méterre sem lehet látni néha, de keményen letoljuk a napot. Ízelítőnek itt egy videó, hogy milyen is volt a pálya:
EZT MAJD FELTÖLTÖM...
Tetszik? Nekünk annyira nem volt poén. De sebaj, szállásra visszaértünk, méghozzá különböző alkoholos italokkal felszerelkezve, ha más nem, de mi bulizunk alapon. Dénes ennek örömére kaja után kijelentette, hogy ő elmegy aludni. Ehh :) Sebaj, hárman lementünk pár sörrel felfegyverkezve. Nem sokon múlott, hogy mi is úgy végezzük, mint Dénes, de szerencsére egy szimpatikus egyedekből álló csapat az asztalukhoz csatlakozásra bátorított minket, így volt kivel inni, majd kellő mennyiségű alkohol után táncolni. A buli végére kicsit elfáradt az agyam, ez meg is alapozta a másnapomat. Elég szar volt felkelni, de maga a síelés végre tökéletes időben történt, sütött a nap, alig fújt a szél. Egy csúszást fel is vettünk, tessék megtekinteni. Szerencsére van benne esés is :)
EZT IS FELTÖLTÖM...
Négy után indultunk haza, Dénes Benivel ment közvetlenül Budapestre, Zoli meg én pedig Veszprémbe, pár száz km vezetés, fél10re hazaértünk, aztán ott szarakodás, majd kb 1re Budapesten is voltunk. Nagyjából ennyi az egész, megérte, igaz kb egy hétbe tellett, amíg kipihentem az egészet.
És ezzel letudtam a blogolást is pár hétre.