2008. december 31., szerda

Halfagyi

Tegnap sétáltunk Buksival... mert Buksinak (aki a kutyánk ) nagy igénye van mostanában a mindenfelé mászkálásra és szagolgatásra, ezért apukámmal kivittük a közeli bányatóhoz, hogy megkerüljük azt. A hideg természetesen ott is meg volt, kb fél óra alatt kellemesen lehűtöttük magunkat. A tó vize befagyva, de bányató révén inkább nem kockáztattuk meg, hogy rámenjünk. Viszont a parton sétálva furcsa jószágot találtunk a vízben: egy vidám haluci levegőért kapkodva kiúszott a partra :) Ezért egészen közelről meg tudtuk csodálni. Nem volt még belefagyva, mert amikor a jég tetejét megkopogtattuk, kicsit arrébb lötyögtette magát, de nem sok aktivitás volt már benne...

2008. december 29., hétfő

Világ sztahanovistái egyesüljetek + creativity contest

Na már csak onnét jutott eszembe, hogy itt van december 29., ugye két ünnep közötti időszak és hasonlók, év vége, összegzés, pihenés, lazítás, üresbe kapcsolás és minden olyan ami közhelyes. Nos én bebizonyítom, hogy meg tudom haladni az évszázados hagyományokat, és progresszív módon viselkedek: ti. dolgozok. Intelligens villamosenergia-mérők magyarországi alkalmazásához kell ugyanis valakinek a szerződés szerint rendszertervet készíteni, ehhez pedig egy 140 oldalas angol nyelvű tanulmány kell lefordítani. Mint december 22-én kiderült, mindezt november 30-ra... Jó buli.

A másik téma vidámabb:
inspirációkra keresünk zenekarunk nevére. Igen, vészesen közelít a stádium, hogy ismét egy színpadképes (nem úgy, csak lesz program meg ilyenek) produkció tagjaként riogassam a közönséget (ha lesz), úgyhogy nevet kéne találnunk.
(a Nico del Buzimare már kiesett, ha valaki erre gondolt volna, és a Bolygó neve anál sem játszik)

Üdv
Hary

2008. december 27., szombat

A kuty :)


Ahogy Péter már mesélte, találtuk egy kutyust dec. 23-án éjjel, ill. 24-én hajnalban kb. 2 óra felé... A kutyához egy jó szót szóltunk, Peti megsimogatta és így kezdődött minden... Követett minket hazáig. Tulajdonképpen kedvesen hazakísértek! Petinek volt egy halovány kísérlete, ami arra irányult, h én fogadjam be a kis dögöt.
De "sajnos" nekünk már van egy...
Mint utóbb kiderült, Péter számára nem voltam túl meggyőző. Kétségei voltak, hogy valóban lenne kutyánk. ("Diára nem lehetett rásózni, mert ő már befogadott egy másikat pár napja, elég hihetetlen. De én elhittem...")
(tulajdonképpen azt hitte átvágom...) Pedig igazából nem én bíztattam azt a kis dögöt...

A mi kutyánk - aki valóban létezik - nem az utcáról befogadott, hanem a dédipapámé (volt, már a miénk). Kb. 10 éves, és nagyon lassú, elég büdi és keverék. Más baja tulajdonképpen nincs is!
Azért kellett elhoznunk Várvölgyről (ott lakik a dédi), mert már nem igazán tudott róla gondoskodni... Kaptunk hozzá egy csinos kis kutyaházat, és már egész jól érzi magát :) Mama folyamatosan eteti és a macskákat is távoltartja! Kívánhatnánk ennél többet?? :)

Amúgy valóban hihetetlen, hogy van már egy állat a családban, hát még hogy hímnemű...
Nem gondoltam volna, hogy lesz egy kutyánk, de így alakult, elvagyunk vele.

Pussz Mindenkinek!

2008. december 25., csütörtök

miért jó tanulni

Hogy miért is jó tanulni? Mert ilyenkor nagyon sok érdekes dolgot találsz az interneten. Például Fur TV!! MTV-n láttam már, minden este vadásztam, hátha megint adnak egy részt, de sajnos nagyon ritka. De itt van szeretett youtube barátunk, aki egy kis sávszélesség ellenében sok-sok Fur TV-vel lát el minket. Egy kis kedvcsináló:
http://www.youtube.com/watch?v=YUkOK_XvPJs (teljes)
http://www.youtube.com/watch?v=LexdFF7l8-g (részlet)
http://www.youtube.com/watch?v=4TkazxCuvLI (részlet)

és a kedvencem, ezt mindenképpen nézzétek meg:
http://www.youtube.com/watch?v=cwKB9pM2Kc4 (teljes, de ez csak a Part1)

De akár a családdal is tölthetitek az időtöket, az se rossz. Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Dec 23-i forralt borozás

Megvolt, jó volt, forralt bort én nem ittam (na jó, valakiét egyszer lenyúltam), mások igen. A szürkebarát emlékeztetett a volt lovassys folyosóra, hiszen máshonnan jött embert nem nagyon lehetett látni. Azért a tulajok is megérezték a pénz szagát, és egy órával tovább voltak nyitva, de 11kor már más helyet kellett nézni. Nagy nehezen kikötöttünk a Maricában, itt már csak a banda fele volt jelen, de sebaj, egy sör még itt is elfogyott zárás előtt. Aztán mindenki haza. Egy sört még meg akartam inni, hiszen ha végre bejöttem a városba, akkor fogyasszak is. Diával elmentünk a kanyonba, ahol meglepő módon még több régi lovassys volt, de itt már kiegészült a választák vetésis arcokkal. Egy sör letol, indul haza. Jéé egy aranyos, fekete, fiatal kutya. Ja hogy kóbor, és bazz, nem lehet lerázni. Na jó, sietés, engem valójában nem is érdekelsz viselkedés felvétele, de a kutya még mindig jön és nyalogatja a kezem, meg ugrál. És ez így ment egészen addig, amíg ki nem kötött a kertünkben (Diára nem lehetett rásózni, mert ő már befogadott egy másikat pár napja, elég hihetetlen. De én elhittem...). Aztán reggel, már bor és sörmentes fejjel eszembe jutott, hogy nálunk bizony nem maradhat, mert 3 hetente járunk haza, addig meg nem szokták kibírni kaja nélkül, macskából meg csak 4 van, szóval azokkal se telne be túl sokáig. Ezen kívül most nálunk vendégeskedik nővérem Lengyelországban élő magyar vizslája, ami nem szereti a kan kutyákat, főleg a nála kisebbeket. Úgyhogy jelenleg szegény kiskutya Hergóéknál van elhelyezve, amit ismét nagyon szépen köszönök, de gazdát kéne neki találni. Legkésőbb január 5-ig el kéne valahol helyezni, különben menhelyre kell beadnom, amit nem szeretnék. Állatorvoshoz elvittem, semmi baja, nagyon játékos, 4 hónapos, keverék kutya. Lehet egy kicsit nagyra fog nőni, mondjuk 50 kilósra :) De ezen kívül tökéletes. Aki tud segíteni, az jelezze!

2008. december 17., szerda

Egy PhD-s élete part II.



A napokban kaptam egy levelet...





A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma

1027 Budapest, Bem rkp. 47. – 1394 Budapest 62., Pf.: 423

Telefon: (+361 458 1259, 458 1300, 458 1840) Fax: (+361 458 1639)

E-mail: Titkarsag.IEUF@kum.hu



Hartmann Bálint elnök

Energetikai Szakkollégium Egyesület

E-mail: hartmann.balint@eszk.org

Budapest, 2008. december 15.

Tárgy: felkérés a Holland-Magyar Fórumon való részvételre

Tisztelt Hartmann Bálint Elnök Úr!

2009. február 5-én Hágában sor kerül a Holland-Magyar Fórum második ülésére, amelyet Jan Peter Balkenende holland kormányfő és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyit meg. A Fórum mellett hivatalos miniszterelnöki látogatásra is sor kerül.

Engedje meg, hogy ezúton, az érintett tárcákkal történt egyeztetést követően, a Külügyminisztérium koordináló funkcióját ellátva tisztelettel felkérjem a Fórumon történő részvételre. Részvétele nagy mértékben segítené a holland és a magyar vállalatok/kutatóintézetek együttműködésének hatékony fejlesztését és üzleti kapcsolatok létesítését.

A konferencia célja, hogy lehetőséget biztosítson a politikai döntéshozók, a gazdasági élet képviselői és terület szakértői számára a fenntartható energiával és klímával kapcsolatos kérdések megvitatására. A konferencia céljának bemutatását és a részletes programot a melléklet tartalmazza.

A konferencia többek között az alábbi témákban nyújt tájékoztatást

- a legígéretesebb technológiák Hollandiában;

- a 2020 évi klíma-célkitűzések eléréshez szükséges eszközök és módszerek;

- a holland-magyar együttműködés lehetőségei.

A konferencia során a résztvevők workshopok keretében cserélnek eszmét arról, milyen piaci lehetőségek rejlenek az innovatív technológiák alkalmazásában Hollandiában és Magyarországon. Ezen felül a konferencia „matchmaking” keretében lehetőséget biztosít a holland és magyar partnerek közötti közvetlen kapcsolatfelvételre is.

A rendezvény helyszíne a holland Külügyminisztérium Hágában. A konferencia nyelve az angol, ezt kérjük a részvételről hozandó döntésnél figyelembe venni. A Fórumra való kiutazás egyéni finanszírozás alapján történik. A Külügyminisztérium a beérkezett visszajelzések alapján segít a járatok lefoglalásában (javaslat: 2009. február 5. 7:10 Budapest-Amsterdam, 20:40 Amsterdam-Budapest), a holland fél pedig biztosítja a transzfert a repülőtér és Hága között, továbbá gondoskodik a teljes napi ellátásról.

Amennyiben részt kíván venni a kerekasztal konferencián, kérjük, töltse ki a mellékelt jelentkezési lapot és az idő szűkére való tekintettel 2008. december 19-ig küldje vissza a megadott faxszámra vagy e-mail címre. Kérem, hogy a jelentkezési lapon a workshopra vonatkozó részt feltétlenül jelölje meg. Amennyiben személyesen nem tud jelen lenni, szeretném kérni, hogy megfelelően magas szintű és angol nyelvtudású helyetteséről gondoskodjon. A „matchmaking” programpont hatékony megszervezése érdekében, kérjük, legyen szíves kitölteni az Ön által fontosnak talált vagy közölni kívánt adatokat az „Intake Form Matchmaking” formulán, melynek a megadott elérhetőségekre történő visszaküldését legkésőbb 2009. január 5-ig szeretnénk kérni.

Bízva érdeklődésükben és a konferencia sikerében, maradok

tisztelettel:

Szentiványi Gábor

szakállamtitkár

Mellékletek:

- Tájékoztató a Holland-Magyar Fórumról

- Programtervezet a Holland-Magyar Fórumhoz

- Jelentkezési lap

- Intake Form Matchmaking

2008. december 5., péntek

életünk napjai

Hát igen, ismét egy Ficzere bejegyzés. Tudom, nehéz volt kivárni... Az egészet csak azért írom, hogy két dolgot közöljek veletek, amiből az egyik kevés embert érint: Baki Peti elmegy Svájcba, hogy egy egyetemen tanszéki mérnök legyen, majd ha úgy gondolja, megcsinálja doktoriját. Durva betegség ez a külföldön dolgozom/tanulok dolog, lassan kiürül Magyarország. De sebaj, legalább bármerre jár az ember a világban, mindig lesz valaki, akit meg lehet látogatni. Ami érdekes a Peti kiköltözésében, hogy először nem kapott letelepedési engedélyt, mert a svájci hatóság szerint túl kicsi volt a fizetése!!! Hát mit lehet ilyenkor tenni? Addig emelték a fizetését, amíg az a nemtom milyen hatóság azt nem mondta, hogy na jó, ebből már csak meg tud élni, jöhet. Kész :) Ezt meg is ünnepeltük egy trófeás zabálással, ahol nagy bánatomra, már nem tudtam leenni a kifizetett összeget, shame on me. Hiába, öregszem.
A másik dolog, amit még rögzíteni kívántam ezen a szent oldalon, az a csütörtök esti sörözés. Én személy szerint elég jól rápihentem, hiszen elment az áram a lakásban, így aludtam egy nagyot, amíg meg nem jött a szerelő (aki felkapcsolta a villanyóra melletti biztosítékot, aminek az ajtaját én nem mertem felnyitni, mert úgy nézett ki, hogy azonnal letörik a plombával együtt, ha még egy picit erősebben feszegetem, és ennyi, mindez 3ezer forintba került, ügyes Petike). Aztán elmentünk egy Blaha melletti sörözőbe, ami baromi kellemes, 50es évek Amerikáját idézi, van barna csapolt Dreher és ennyi elég is a boldogsághoz. Én jól éreztem magam, a jelen lévő személyekkel elégedett voltam, azt kivéve, hogy korán hazamentek. Szóval meg vagytok dícsérve és le is vagytok szídva egyszerre. Sebaj, erre is csak azt tudom mondani: hiába, öregszünk.
Szóval a fentiekből látható, hogy eszeveszett módon pörgős bulikon és eseményeken vagyok túl, de majd szilveszterkor mindent bepótolunk. Písz

2008. december 3., szerda

Another perfect day

Még délelőtt kitaláltam, hogy írok ide valamit este. Akkor még azt hittem, hogy szitkozódok a tényen, hogy kint decemberhez képest mennyire fasza idő van, az ember meg bent rohad. Aztán az idő elromlott, én meg kint is rohadtam, úgyhogy kicsit más lesz a téma.
Sokan picsognak ugyanis hogy mennyi dolguk van, és gyakran kapom a kérdést (külsősökre gondolok elsősorban) hogy a PhD életben mi a rosseb lehet leterhelő, elvégre semmi érdemit nem csinálunk. Hát vázolnám a mai napomat:
7:30 - ébresztő csörög, lenyomom.
8:00 - felkelek, Verát még hagyom aludni, biztos ami biztos. Burkolok kis reggelit, megnézem a hiradót, fogmosás és úgy minden ami daily routine.
8:30 - kiviszem a szobából a laptopomat, hogy Verát ne ébresszem fel és nekiállok dolgozni. 4 db cégeknek küldendő anyagot kell korrektúráznom, van vele munka rendesen. Mire befejezem, már
9:15 - Verát meggyőzöm arról, hogy lassan keljen fel, mert nekem be kéne mennem a tanszékre. Első próbálkozás sikertelen, ezért kivonulok a nappaliba és bedobom az egy napja beszerzett Christina Aguilera koncert DVD-t (állat egyébként nagyon, ajánlom mindenkinek) ami hatásos, baba pár perc alatt magához tér.
10:00 - úton az egyetemre, beérkezés, első mozdulat (szellőztetés után) laptop beizzítása
10:30 - végzek a tegnap 23:00 és ma 10:30 közötti emailek megválaszolásával, kezdődhet a munka. Két tanszéki K+F van terítéken, az egyik keretében biogázhoz használható gázturbinákat kell összeszednem, perszer lehetőleg magyarországi forgalmazóval, olyan kivitelben, ami alkalmas települési szilárdhulladékból pirolizált gáz égetésére.
13:27(!): feladat végrehajtva. 5 gyártó közel 60-70 prospektusát végigrágva összeállt egy 4 oldalas munkadokumentum. Aki azt hiszi hogy ez könnyű, annak jelzem, hogy itthon kb. 2 cég foglalkozik ilyennel, a többi GE, Jenbacher és hasonlók. Persze angol és német forrásanyaggal hgoy móka legyen ha már egyszer. A 3 óra alatt persze kerestem olyan céget is, aki foglalkozik használtolaj hasznosítással, valamint információkat kértem a SolarWall rendszer egyetlen magyarországi forgalmazójától is.
13:30: ebéd az A épületben. Van túrós csusza, fasza mert olcsó és laktat. Ebéd közben beszélgetés egy PhD kollégával, tanszéki szar rituális anyázása és egyéb, ismét csak daily routine-t képező tevékenységek.
14:00: back to work. A délutánra esedékes téma: smart metering (azaz intellingens villamos fogyasztásmérés) nemzetközi tapasztalatai, illetve pár, pofátlanul konkrét kérdés megválaszolása. Használati utasítás: keresgélj az interneten. Aki csinált már irodalomkutatást google segítségével, az tudja hogy nem könnyű, pl amikor a "smart metering international standard" string kidob közel 3 M találatot. Ennek ellenére hatékonynak tartom magam, infot gyorsan szűröm, délutánra kész van 2 oldal, holnap lehet folytatni a megkezdett nyomon. Tököm már tele, de tudom hogy 4-kor megy minden hülye haza, ezért csúsztatok picit, és hazaindulok
16:30-kor. Villamos üres, irány a Spar, kéne kaja meg miegymás. Mire hazajutok, már
17:30: gyors vacsora (saláta meg hasonlók, adunk az egészségre), belenézés az aktuális sportközvetítésekbe
18:10: laptop kipakol és bekapcsol, munka folytatódik, persze csak 50 percet
19:00: focifelszerelést felölt, összepakol, irány a Hauszmann utcai műfüves pálya. Meccs előtt már csöpög az eső.
20:00 meccs kezdődik, eső egyre jobban szakad. Mire egy óra múlva végzek, kb. monszun a pálya fölött, 3 réteg ruha rajtam ronggyá ázva, és kikapunk a listavezetőtől egy szoros meccsen 5:3-ra. Lényeg, hogy jót mozogtunk!
21:40: hazaérkezés, szárítani való ruhák a szárítóra, melegítő zuhany, vodka és tea (respectively), aztán egy laza vacsora mert megéheztünk.
22:30: kis lazítás, tegnapi NFL ismétlésbe belenézek. Houston elpicsázta a Jacksonville-t. Megérdemelten.
23:00: laptop izzít, kezdődik az esti műszak, ami tart egészen 0:30-ig. Ekkor kezdem kb megírni ezt a bejegyzést.

És hogy beszéljenek a számok:
Kereken 80 bejövő email, és kereken 60 küldött email (sokhüje levlista nélkül)
Kb 100 megnyitott dokumentum, ebből 10 oldal korrektúrázva, a többi "csak" feldolgozva
5 oldalnyi termés mint hasznos munka
És a hajam még mindig tartana ha nem mosta volna el az eső azt is

Szóval fel a fejjel emberek, sokminden belefér egy napba. Pláne ha 26 óráig tart.

Uff, Hary beszélt

PS: Another perfect day egy nagyszerű Motörhead klasszikus
http://www.youtube.com/watch?v=Qii3380wVz4 (csak audio)

2008. november 23., vasárnap

Hóesés, alkohol

Bánhatja aki nem jött el tegnap este, mert szerintem egész jó hangulatú összejövetelt sikerült tartani nálam, bár nem voltunk sokan.
Közben sikerült annyit inni hogy eleredjen ismét a hó, ami azóta sem hagyta abba, úgyhogy legközelebb esőtánc helyett is ilyesmit kéne bevállalni :)

2008. november 19., szerda

Sverige 2

Na hogy meglegyen a második rész is frenetikus svéd utunkról:

Szerda (igen, már egy hete mához) el lett határozva, hogy iszunk picit. Jött Eszter két kinti ismerőse, Rodrigo aki mehikói és Rafael aki szviszdzsörmen. Mi meg előkaptuk az Unicumot, ami mindenkit fejbebasz, nincs kegyelem. Volt mellék valami édes, szintén tömény lötyi (marinella asszem), meg némi sör, tortilla chips. Aztán amikor a srácok már felettébb odavoltak, akkor elindultunk. Van ugye az Akademien nevű egyetemi bulihely ami állítólag magyon jó. Állítólag be lehet jutni, hogy ha azt mondom hogy valóban, még nincs kártyám, de lesz majd a jövő héten. Na annyi gixer csúszott a dologba, hogy ezen a héten ez már nem volt elég, és a kapuban álló svéd favágót még az oly átlátszó szövegek sem hatották meg hogy születésnapot ünneplünk.
Odébbmentünk, ekkor futott be a két győztes, biciklivel jöttek ugyanis. Lehet kérdezni hogy az mitől lassabb ennyivel, hát attól hogy megízlelte egyikük a betont, csúszós volt az út :)
Irány tovább O'Larrys nevet viselő sportkocsmába, ahol az égvilágon semmi esemény nem volt.
Tovább is álltunk a Bongo Bar fantázianevű helyre, amire mondjuk ATP volt kiírva a bejáratnál, de kit érdekel ugye :) Kabát előtérben lerak, sör rendel (42 SEK, kb 1000 Ft), móka indul. Rajtunk kívül senki nem táncolt, de ennél is furcsább volt, hogy egy reggae buliként hirdetett cuccba hogy kerül Breaking the Law és hasonlók... Aztán ment a móka egészen addig, míg meg nem pillantottuk, hogy Rodrigot két szekus a falnak nyomja a kabátoknál. Mire én elsőként odaértem, már bilincs volt rajta (utólag kiderült, itt a szekunak joga van ilyenekre), és indult a paláver. Szekus elmondta, hogy állítólag pénztárcát próbált lopni és azzal fizetni a pultnál. Ebbe csak annyi stimmelt, hogy a pultnál aznap kb. nem járt a srác. Na szó mi szó, srácot ketten fogják le immáron az utcán, miközben ő ordít, fakkol és minden jót csinál amit egy déli mentalitású ember csinálna lebilincselve és bebaszva. :) Kis idő múlva kiért a helyi erő, értsd a Polis! ami a helyi rendőrséget jelöli. Ők sem sokat szaroztak, jött a rendőrnő és gyorsan végigkérdeztek pár arcot hogy mi történt, aztán bevitték a srácot. Persze nagyon segítőkészek voltak, pl elárulták, hogy hova viszik: "a rendőrségre", meg hogy mit tudunk tenni: "semmit"...
Aztán felkerekedtünk és elmentünk a rendőségre, és felcsengettünk a kaputelefonon (merthogy az van). Válaszolt egy arc kitűnő angolsággal, szinte irodalmi szókinccsel, és elárulta, hogy Rodrigo most még egy ideig vendégszeretetet élvez, aztán valamikor majd hazaengedik. Utólag kiderült, ez alig 2 órával később meg is történt, fogták és elengedték csak úgy.
Több ennyire bebaszós este nem volt, bár nem is álltunk neki úgy igazán. Majd legközelebb.
És tessék a szilveszteren agyalni!

2008. november 11., kedd

Sverige

Na üdv mindenkinek!
Úgy terveztem, hogy kicsit gyakoribb feedbacket fogunk adni innét északról, de Stockholmban a szálláson nem volt wifi, a városban pedig mindenhol fizetős volt, ergo beszoptuk.
Szóval megjöttünk csütörtök este, Skavsta reptér, aki akar jó szállást, a szomszéd Connect Hotel odabasz, főleg a reggelijük :)
Stockholm utána 3 nap, hogy kinek mennyire tetszene azt nem tudom megítélni, szerintem rendjén van abszolút. (Absolut is rendjén van) Aki erre jár, a skanzent mindenképp nézze meg. Egyrészt mert ez volt az első a világon, másrészt mert kurvajó, harmadrészt mert van bamba jávorszarvas is. Vasamuseet szintén komoly, itt van kiállítva az a hadihajó, melyet megépítettek az büszke svédek a világot okítani hajóépítésből, majd az első utján a stockholmi kikötőben el is süllyedt annak rendje és módja szerint. Királyi palota sem csúnya, és lehet a városban mindenhol vásárolni sokmindent. Főleg ruhát. Emo-s cuccokat kedvelők előnyben, volt pl. Tokio Hoteles miniszoknya meg még tucat "okos" dolog...
Jah, Ericcsonos bandának üzenem, hogy a szállásunk mellett volt egy akkora Ericcson irodaház mint a fél BME campus... Gondoltam lefotózom, de aztán engem mégsem érdekelt annyira :)
Tegnap óta már Jönköpingben esz minket a jó sor, Eszternél. Szállás kicsit fajább mint eddig, és kaja is van végre emberi (nem csak édes kenyér). Csajok épp aktívkodnak a konyhában, asszem spenótos tészta készül (illetve mindjárt kész), én meg éhes vagyok, úgyhogy be is fejezem a mondókát.
Esik az eső, nincs hó és mindenki hülyén öltözködik :)

2008. november 10., hétfő

Óbudavár É20

A címben szereplő szöveg egy 22 km-es éjszakai túrát takar, ami Óbudavárról indult és ott is ért véget. Lelkesedésünk egy kicsit lankadt, miután a túra napján egész nap esett, de úgy gondoltuk csak megnézzük mi is a helyzet ezen a sohanemhallottamróla faluban. Tehát a kemény mag (Csizmadia Kati, azaz a szervező, Tandari Ferenc, azaz a tesialáírástmegszerző, Mátételki Dénes, azaz a szomorúszakállasrém, és természetesen én, azaz én :) ) el is indult este 6 körül. Boldogan konstatáltam, hogy apukám GPS-e visszaérkezett a szervízből, így ezt is el tudom vinni biztonsági tartaléknak (volt egy iránytűnk is, azt neveztük ki elsődleges navigációs berendezésnek). Egy kis kocsikázás után azt is konstatáltuk, igaz már nem annyira boldogan, hogy bizony a köd csak egyre sűrűbb lesz és már közúton is 50el kell mennem, hogy ne teljesen vakon vezessek. A lassítás indokoltságát mutatta az is, hogy egy meglepően nagy kanyar után, amit meglepően nagy sebességgel vettem be :), majdnem elütöttem egyik kedves túrázó társunkat, aki csak úgy előbukkant a ködből. Lényeg, hogy mindenki túlélte, regisztráltunk és elindultunk a nagy sötétségbe. Kicsit elbizonytalanodtam, miután már az első 500 méter után nem tudtuk merre kell menni, a legelső kanyart nem találtuk meg :) Aztán leesett, hogy igen, ott fordultak az emberek az erdő felé, ahol én majdnem elütöttam azt az ürgét. Ezután lelkesen mentünk az útvonalon, néha láttunk egy-egy jelzést, ennek örültünk, aztán mentünk, még mindig mentünk, még mindig mentünk, majd nem láttunk jelzést. Sőt, észrevettük, hogy bizony már nem földúton megyünk, hanem egy tisztás közepén állhatunk. Bekapcsoltam a vészhelyzetre tartogatott GPS-t, ami azt mondta: nincs GPS jel, hmmmmm. Ekkor arra gondoltam, hogy hát igen, mégis vissza kéne térni a nyugodt szombat esti sörözéshez meg bulizáshoz, francnak kell kijönni éjszaka valami ismeretlen terepre, és szüleimnek igaza volt, tényleg hülye vagyok. Amíg ez lefutott a fejemben szerencsére megláttunk pár másik lámpát, megkerestük őket, végül egy szavazás után eldöntöttük merre is menjünk. Szerencsére a többség okosan döntött, visszakerültünk a helyes útra. Innentől kezdve nem lehetett minket lerázni, valakire mindig rátapadtunk :) Így biztonságban eljutottunk az első checkpointhoz, ami meglepő módon egy kocsma volt, többiek ittak egy sört, én egy kólát. És közben jöttek spanolni a helyi bulizos arcok, azaz részeges, fiatal srác #1 és részeges, idős pali #2. Egyes számú barátunknak megtetszhetett Kati, érdeklődött, mesélt, majd rátért az autójára, mint egy igazi macsó. Azt mondja, hogy van egy Nissan telepjárója, én azt hittem csak rosszul hallottam, de visszakérdeztem, hogy telepjáró? Mondja ja, telepjáró :D Hát majd' beszartam a röhögéstől, szegény srác nem nagyon vágta mi a bajom, szóval tovább áradozott a csodás autójáról, amiről megtudtuk még, hogy egy gázfröccsre akár másfél liter benzint is benyel, elhúz egy tankot és 6 méter széles. Aztán jött az idős alkesz fószer, aki arról mesélt, hogy legutóbb kiment a pincéjéhez, de besötétedett, és igaz tudta, hogy merre van az út, ő toronyiránt ment haza. Miután megértő arcot vágtunk, elmesélte, hogy ő bizony itt lakik nem messze, de mindig nehezen jut haza, mert itt van az a ház, aminek folyton nekimegy :D Meg hogy volt olyan, hogy valakik galád módon nem rakták el a kukákat az ő hazafele vezető útjából, és akkor azon is puffant egy kicsit. A legjobb az volt, hogy egyszer se mondta ki, hogy úgy be volt rúgva, hogy nem látott :) Aztán mentünk tovább, már a köd is kezdett elszállni, a látótávolság 5 méter fölé nőtt, meg az útirány is elég egyértelmű volt. Felmentünk egy hegyre, a 2. checkpointhoz, ahol kaptunk meleg teát és egy kis útbaigazítást. A pali azt mondta, hogy haladjunk a szőlőkultúra mentén, de később csak azt mondta, hogy a kultúra szélén haladjunk. Itt se tudtam megállni, hogy ne röhögjek hangosan, szóval megint furán néztek rám. Később tényleg a kultúra szélén haladtunk, minden értelemben. Az utolsó pár km-et már műúton tettük meg, mivel ez volt kijelölve. Lényeg, hogy nagyon megérte ez az egész, ha legközelebb is lesz, akkor írok a listára.
Amit még kitaláltunk, az az, hogy ki kéne próbálni a geocachinget. Jót hallottam róla, meg a mostani túra is meghozta a kedvemet.
És aki eljutott a bejegyzésem aljáig, annak gratulálok :D

2008. november 6., csütörtök

hiányzik az óra jobb oldalt --------->

Tragédia, valamiért nem megy az óra jobb oldalt, nem tudom mi lesz így velünk. Közben meg melóhelyen elromlott a verziókövető rendszer, szóval dolgozni sem tudunk. Fura, hogy mindez Obama megválasztása utáni első napon történik, nem?

update: ebéd után elkapott minket a főnök, hogy menjünk egy előadássorozatra. Ennek az lett az eredménye, hogy majdnem elaludtam. Mondjuk Zoli még szarabbul nézett ki, ő nemrég jött meg Finnországból, ahol előző este berúgtak, szóval nem sokat pihent. Ja és azt mondja, hogy nem talált sehol sem agancsos sörnyitót!
Szóval most lett vége, fél 5kor. Előadás neve halál :) Fontos tanulság, hogy a Finnek nem beszélnek rendesen angolul, pl a systemet úgy ejtik ki, hogy szüsztem, a project meg próóódzekt. Elég viccesen hangzik.

2008. november 5., szerda

"The next song is dedicated to Mick Jagger..."

"...who has turned 65 lately! But he's definitely not feeling that he is too old to rock'n'roll but too young to die"

Szóval tegnap Jethro Tull koncert volt a Körcsarnokban, és hát nem volt gyenge :) 2003-ban láttam őket először, most másodszor, de igazán sokminden nem változott. Persze egy olyan bandánál ami idén van 40 éve színpadon ez már meglepő is lenne.
Ami negatívum: nem engedték az állóhelyes koncertet. Pedig ez a zene olyan hogy tombolni lehet rá. (Példa: 1978-ban a Jethro volt az egyik első banda, akinek a BBC élőben adta több koncertjét...)
http://www.youtube.com/watch?v=8-3Kq3W4h5I (talán a legerősebb felállással anno)
Ami pozitívum: Ian Anderson (ének, fuvola, gitár, góré, miegymás) 61, és Martin Barre (gitár) 62 évesen is leamortizálja a színpadot, és valami frenetikus ahogy tolják együtt...
Ha lesz még egyszer Tull Pesten, gyertek el többen sztem :)
Mert hát kevés banda van akinek az egyik legsikeresebb száma azt a címet viseli, hogy Budapest:
http://www.youtube.com/watch?v=nUZMbfzrdWQ

2008. november 3., hétfő

pár sor

Nos, eltelt egy hét Krakkó óta. Nem sok minden történt, ami publikus, kivéve talán azt a csodás dolgot, hogy bekötötték a kábel tévét :) Ez nagyon jó dolog, mert most még kevesebb dolgot kell ahoz tenni, hogy ne csinálj semmit :) Ja igen, meg végre voltam otthon, Veszprémben. Ezt meg is ünnepeltem azzal, hogy péntek este bementem sörözni (tényleg csak pár sör volt), jót beszélgettünk. Szombaton meg úgymond a szokásos dolgot műveltük, bementünk fél9re és jól berugtunk. Na ez az amiből elegem van, mármint hogy nem emlékszem az estéim egy részére, vagy éppen az egészre. Most csak a legvége maradt ki, de azért ez az utóbbi hetek részegeskedéseivel együtt azt hozta ki belőlem, hogy eldöntöttem: ha inni akarok valamit, pl egy sört vagy felest, akkor az igényemet felezni fogom (azaz minden második sört vagy felest kéne elfogyasztanom). Ennek az a célja, hogy az agyam továbbra is rendesen működjön, és tárolja csak el azokat az információkat, amiket a világból összeszed. A kivitelezés még kicsit kérdéses, de valahogy csak meg tudom oldani, hogy ne kelljen egy kamerát szerelni a fejemre, ha meg szeretném nézni, mit csináltam előző este...

Jó munkát mindenkinek :)

ps.: kezd zavaró lenni, hogy az egyik közeli (túl közeli, itt ül mellettem) munkatársam mindig büdös. Sok-sok napomba került, amíg rájöttem az okára: bicajjal jár be, de nem képes lezuhanyozni, miután beért. És a srác most házasodik, meg jön a gyerek is. Érthetetlen, miért az ilyen emberek szaporodnak el. Már bocs, de ez tényleg durva.

2008. november 1., szombat

"Behánytál a kocsimba! Ki kell fi-zet-ned!"

Na tegnap körülbelül ez csapta meg az ingerküszübömet, amikor az egyébként frankón sikerült VET-VM hurkaparty után otthon ültem a gép előtt.
Történt ugyanis, hogy az utcánkban pár külföldi hölgy haza akart volna menni valószínűleg valami házibuliból nem kimondottan józan állapotban. Hívtak egy taxit, ami meg is jött. És körülbelül itt kapcsolódtam be az eseményekbe:
A taxis áll a csajokkal szemben és azt mondja, hogy "nézd meg, behányt". Mármint valamelyik csaj a kocsi hátsó ülésére. Ahelyett hogy beszállt volna a kis buta... Szóval faszikám próbálta elmagyarázni nekik, hogy márpedig ezt ki kell fizetni, a csajoknak viszont eszük ágában sem volt beszállni addigra már a taxiba. Tegyük hozzá, egy lehányt ülésre én sem ülnék meg, még akkor sem ha történetesen a saját gyomortartalmam lenne az... :)
Kb 6-7 percig követtem az eseményeket, azalatt a címbeli 2 mondaton kívül nem sok konkrétum hangzott el, én viszont meguntam és bejöttem az erkélyről, szal nem tudom a sztori végét.
Ami kurvára érdekel: szerintetek nem félelmetesen szánalmas hogy egy taxis annyit nem tud angolul elmagyarázni, hogy "ki kell fizetned?".
Ami pedig eszembe jutott: anno Blaháról kellett volna elérnem a csepeli éjszakai buszt, úgyhogy odamentünk egy taxihoz (Örs, Matyu, még páran). A taxis mondott valami 2000 pénzes árat, amin én ledöbbentem. Matyu meg elővette a 30 centis disznóbökőt, amit előtte találtunk az egyik kuka mellett és azzal hadonászva magyarázta hogy ez márpedig lehúzás. Természetesen nem utaztam azzal a taxival :D

2008. október 30., csütörtök

pixelhiba

Találtam az előbb egy mozgó pixelhibát a monitoromon. De kiderült, hogy csak egy éjszakázni vágyó apró bogár volt :)

2008. október 29., szerda

Baross Stand-up Comedy

Voltam ma a Baross Stand-up Comedyn néhány közlekkaros ismerőssel, határozottan kellemes hangulatban telt az este! Litkai Gergely volt a főszereplő, jóféle poénokat nyomott, egyébként olyan BME-n végzett kinézetű srác volt.

Egy példa a sok közül:

- Miért nincsenek magyar szuperhősök?

- Képzeljük el: E.T. leszállna Magyarországon a villogó-pörgő űrhajójával. Nem elég, hogy a magyar parasztok rögtön lemészárolnák, de hurkát is töltenének belőle, mert végülis az is hús :)

Na jó, ez az ő szájából és körítésével nyilván jobban hangzott, de nem is ez a lényeg, hanem hogy 2-hetente van eme rendezvény, érdemes benézni a következőre is! (ez már az utolsó a félévben, nov. 12-én)

2008. október 27., hétfő

SMV - Lords of the low frequencies

Hja, két napja még a Hellacopters koncertekre voltam ráizgulva, amik mellesleg félelmetesen jók voltak, de azért jött a vasárnap, és az SMV a Millenárison.
SMV pedig nem már mint a világ (szerintem vitán felül) három legjobb basszusgitárosának projectje, mégpedig ugye Stanley Clarke, Marcus Miller, Victor Wooten. Csatlakozva hozzájuk még egy szintis valamint egy dobos srác.
Na most egy laikus ha arra gondol, hogy 3 basszusgitár mit tud együtt alkotni akkor valószínűleg inkább undorodik mint gerjed... Ellenben aki hallotta (látta) játszani már egyiket-másikat, neadjisten mindet, az érzi, hogy ez nem kutylóf.sz. 2 óra olyan monstra örömzenélés teltházas álló koncerten hogy az valami iszonyat... És ugyan jók ők egyénileg is (lásd videók alább), de az ahogy együtt nyomták az félelmetes és megismételhetetlen.
Na hogy más is élvezkedjen:
Clarke nagybőgőn megmutatja hogy 60 év fölött is miért ő a király:
http://www.youtube.com/watch?v=3fuM6N6nM4g&feature=related
Wooten legendás loopolt szólója+ a Los Tres Hermanos szám:
http://www.youtube.com/watch?v=pFF5R4Td35k
És egy kis örömzenélés csak úgy:
http://www.youtube.com/watch?v=RFmVxNNjjz8
A hang nem a legjobb de vazze ezen ott kell lenni ne jútyúbon nézni...

ujra itthon

Szoval megerkeztunk, 10 ora vonat, eleg kemeny. A teleportalas ota nem sok minden tortent, masnaposkodtunk es estenkent ittunk, szoval nem full kretenben toltuk :) Ma meloba alig tudtam bejonni, olyan faradtsag van meg rajtam, de egy kave utan remelem megoldodnak a problemaim. Es este elkezdem irni a diplomam.
A tobbiek elmenybeszamoloit is varom, mert lassan atnevezhetem ezt a blogot "Ficzere Peti itthon maradt"-ra, ami annyira nem jo dolog.

2008. október 26., vasárnap

Buksi és a dió

A hétvégén kétszer is elsétáltam a mamámékhoz Buksival (ebédet vittem nekik a szomszéd utcába). Útközben kiderült, hogy mindketten dió-rajongók vagyunk. Vagy legalábbis amikor meglátta, hogy eszek valamit, abbahagyta a rángatást, és elkezdett csorogni a nyála. Persze a dió, amit kapott, kiesett a szájából, mert nem pont annak a megevésére van kitalálva.

Ja, Buksi egyébként a kutyánk otthon, egy skótjuhász a fekete fajtából:
Sajnos nem egy mai kép, de nem találtam frissebbet.

2008. október 25., szombat

Pozsonyi kirándulás


Szombaton kitaláltuk Bernivel, hogy elmegyünk Pozsonyba várost nézni (na jó, én találtam ki, ő pedig beleegyezett). Annak ellenére, hogy milyen közel van Mosonmagyaróvárhoz, elég ritkán járunk oda (konkrétan: Berni most volt először). Talán a sokat emlegetett elmérgesedett szlovák-magyar viszony miatt; de szerencsére ebből kirándulásunk során semmit sem tapasztaltunk. Persze ez azért lehet, mert a történelmi városrészben mászkáltunk, ahol leginkább magyar, német és angol turisták hangját lehetett hallani. Mindenesetre sétáltunk egy jót a városban, kicsit hűvös volt ugyan (8 fok egész nap), de azért eltöltöttük az időt.

Következő célpont: Bécs, adventi vásár! Akit érdekel az osztrák abszintos forralt bor, szóljon! (én csak ajánlani tudom :)

2008. október 24., péntek

masodik bejegyzesem

Ismet udv Krakkobol!

Tegnap is sikeres napot zartunk: megneztuk a varat, maszkaltunk a varosban. Aztan este iszogattunk a szallason helyiekkel, majd elmentunk egy beajanlott helyre bulizni. Ennyire emlekszem, a tobbi nagyon nem tudom hogy tortenhetett. Az biztos hogy sok embert meghivtam felesre, meg tancoltunk, probalkoztunk, egyszer majdnem verekedtunk (a sracnak nem tetszett, hogy csajozni akarunk, es pont az o ismeroseit neztuk ki...). Szerencsere vigyaztak ram a tobbiek, termeszetesen en is rajuk :) Aztan ennel a pontnal elteleportaltam egy lakotelepre, de valahova a vilag vegere. Csak kepek vannak a fejemben, pl hogy keriteseken maszok at, gyarakat latogatok, foldon fekszem stb. A tenyeremrol meg most sem tudom lemosni az olajat, jo kerdes hogy kerult oda. Bemasztam egy taxiba, de nem tudtam hol lakunk, a terkepem is elveszett, szoval elvitettem magam egy ismert pontra a varosban. Legalabbis azt hittem ismerem, de ez valami palyaudvar volt. Ott megreggeliztem es felszalltam egy veletlenszeruen kivalasztott villamosra, ami pont jo helyre hozott, istentelen nagy szerencsem volt :) Es ennyi tortent, most mar csak nyalogatom a sebeimet, blogot irok es folyton vizet iszok. Jo hely ez a Krakko, azt hiszem elkezdek Lengyelul tanulni....

2008. október 23., csütörtök

első bejegyzés a második bloggertől

Akkor én is beindulok: Budapest-Veszprém 2:30 perc, M7 tökig tele, ennek következtében az enyém is. :)
Hozzáadni én sem tudok egyelőre senkit, valaki okosítson ki minket!

elso bejegyzes az elso bloggertol

Elso bejegyzes: Krakkoba erkeztunk. Nem sok mindent tudtunk csinalni a nap soran, mivel kb 4re erkeztunk a szallasra. Elmentunk kajalni, aztan ittunk. Sokat. En meg talalkoztam szuleimmel, akik valtottak (adtak...) nekem penzt, amit azota sajnos kb el is koltottem (lasd a 2. naprol szolo bejegyzest). Amikor visszaertem a tobbiekhez, akkor mar olyan reszegek voltak, hogy az utcan hoborogtek, ordibaltak. Csodas volt... Egyszeruen keptelenek voltunk barmerre is haladni, mert annyira keszen volt Jani, Bence es a Paci. Ferivel el is keveredtunk egy orara, mivel el akartunk menni hugyozni, csak nem tudtunk sehol, es csak mentunk, mentunk, mentunk, egeszen egy parkik. Na de a lenyeg, hogy tobbiek az elvalas helyetol kb 50 meterrel arrebb voltak 1 ora utan is, egy kocsmban. Bence es Jani olyan reszeg volt, hogy percenkent tortek a poharakat, ontottek le minket. Amikor ezt megemlitettem Bencenek, akkor okosan elkezdett kotekedni, rangatott, ram akarta donteni az asztalt, sorrel probalt leonteni stb. 10 perc utan ezt megunva kapott egy jobbost, ami csak arra volt jo, hogy Bence leult es szidott, Jani meg az eddigieknel is hulyebb lett. Ennyit az esterol, nem volt rossz, csak a tobbiek tul reszegek voltak hozzam kepest.
Kb ejfelre hazaertunk. Most nem tudok jobb bejegyzest irni errol, elnezest. Majd kesobb remelem fejlodnek iroi kepessegeim.
A tobbiek meg kezdjek el gyartani a bejegyzeseket, mert nem sajat blogot akartam inditani, hanem kozoset!!!