Nyelvvizsga

Erre a félévre célba vettem, hogy megcsinálom a német felsőfokút. Az írásbeli sikerült is minden gond nélkül még szeptemberben. Nade a szóbelitől mindig jobban stresszteltem, ezért minden itthoni lehetőséget megragadtam arra, hogy gyakoroljam a német nyelvet:
1.) németóra az egyetemen: egész kellemes hangulatban telt, egy osztrák származású fiatal srác tartja. szóval a németórák mindig jobb kedvre derítettek az unalmas statisztika és töki2 után.
2.) újságelőfizetés, persze ingyen. Nem is hittem volna, hogy ennyi promóciós terméket lehet rendelni Interneten. Megrendeltem a Junge Freiheit, Neue Zürcher Zeitung, Handelsblatt, és PC-Welt Probe-Abo változatát. Küldték is szorgosan, mivel kb egy időben rendeltem az összeset, és a svájciak ráadásul még rá is dupláztak (megküldték Svájcból légipostával + a magyar terjesztő is), nem volt ritkaság, hogy a postaládánk kissé bedugult... (a legtöbb ilyen újság ~A2 méretű, nem is értem hogyan tudnak ekkorát kézben tartani és olvasni, szinte távcső kell a távolabbi cikkek olvasásához). Persze az újságok közül nem sokat olvastam el (mert pl a Handelsblatt egy Wirtschaftszeitung, nade ki tudta ezt amikor megrendeltem?), azóta is a hűtő fölött várnak a sorukra. Ja, meg a PC-Welttel volt egy kis szívás: azt hitték, hogy meg kívánom rendelni, és kiszámlázták kedvesen az 1 éves előfizetési díjat. Szerencsére emailben meg tudtam értetni velük, hogy ingyenélő vagyok :)
3.) tévé, filmek, sorozatok, persze mind németül. Elsőre kicsit nehezen talál az ember bármit is németül, főleg ha isohunt-on próbálkozik... de náluk is vannak célzott gyűjtőoldalak, bár a torrent kevésbé megy, inkább ilyen rapidshare-ről letöltős lehetőségek vannak. szóval aki németül akar nézelődni: kino.to, torrent.to, serienfreaks.to, serienjunkies.org, meg még biztos van sok más. Ja, egy közszolgálati jellegű tévé hírekkel és mindenféle tematikus műsorokkal: Deutsche Welle, nagy része online is: dw-world.de

Na, mára ennyi, megyek mert mindjárt kezdődik a magnóhallgatás...

Négyesikreink születtek!

Az egész tavaly kezdődött, amikor Berniék átalakították az otthoni nappalijukat, és tervbe vették, hogy lecserélik a régi akváriumot, így az felkerül hozzánk Pestre. Persze jó ideig üresen álldogált a szoba egyik eldugott sarkában. Fokozatosan közelebb kerültünk ahhoz, hogy igazi haltartók legyünk: először vettünk egy IKEÁ-s szekrényt az akvárium alá, szóval már a kellemes magasság is megvolt, de még mindig vízmentesen.
Aztán tavaly december körül jött a nagy elhatározás: vegyünk bele halakat! Így hát beugrottunk a Mammut-ba egy kisállatkereskedésbe, hogy szerzünk kisállatot. Kiválasztottunk 5 db neonhalat, kicsit hülyének nézett az eladó, merthogy el fognak veszni a 60 l-es akváriumban, de sebaj. Megsétáltattuk őket még a bevásárlás közben, de aztán itthon feltöltöttük végre az akváriumot, és bekerültek helyükre. Nagyon boldognak tűntek az első napokban, vidáman bújkáltak az akváriumi várak között. De karácsonykor jutott eszünkbe: a halakkal felelősség is jár, mert etetni kéne őket vagymi, mi pedig ~3 hétre hazaugrottunk. Szerencsére a bátyám egy párszor meglátogatta, megsimogatta (?) és megetette kiskedvenceinket. Szóval januárban, amikor visszatértünk, még megvoltak békében.
A vizsgaidőszak közepén jött a hír: egy ismerősnek van egy csomó felesleges guppija, szép színesek, és szívesen megválna pártól. Beszéltem hát vele telefonon, rögtön 30-at akart rámsózni, én meg ~5 db-ra gondoltam csak elsőre, megállapodtunk hát 10 db kishalban. Volt olyan rendes, hogy elhozta őket az Örsről kocsival, így nem kellett végigmetróznom velük a hidegben (akkor volt idén a leghidegebb) a városon. Szóval kaptunk 6 db szép színes hím és 4 db egyszerűbb nőstény guppit.
Rögtön felélénkült a társasági élet az akváriumban: a korábban bujkáló neonhalak is egyre gyakrabban előjönnek, sőt: az is megfigyelhető, milyen csoportokban szeretnek bandázni. Mert nincs ám mindenki mindenkivel jóban!
És múlt héten érkezett el az esemény, amiről a címben is írtam: egyszer csak megjelent néhány icipici halacska. Mondjuk várható volt, mert a nőstényeknek már érkezésükkor is gyanúsan nagy volt a hasa, nade ilyen hirtelen kipakolták az aprónépet... Mindenesetre azóta született még kettő, szóval most már az 5 neonhal mellett 10 nagy guppi és 6 kicsi is megtalálható a szobánk egyik díszeként szolgáló akváriumban :)

Mérnök Úr első napja

Miután sikeresen lediplomáztam mindenkinek ezzel dicsekszem :) Azt hiszem ez érthető, hiszen én másfél évvel tovább kötődtem az egyetemhez, így az elszakadás is erősebb reakciókat vált ki. Sajnos nem volt senki, akivel leguríthattam volna a védés utáni jól megérdemelt sörömet, úgyhogy gyorsan be is vágtam egy gyrost. Meg utána még egy gyros tálat is :) Előző este óta nem ettem... Aludtam egyet, Imi hazajött, Dénes hazajött, Zoli is megérkezett, ekkor elkezdtünk pálinkázni, letoltunk vagy 3-4 felest itthon. Majd irány a város, azaz a kb 50 méterre lévő kocsma :) Egy sör letol, irány Martos, de bazz, elment a villamos, akkor még kaja. A város legjobb gyrososához mentünk, ami történetes a Király utcában található (szimpla kicsitől nem messze, ha valaki megnézné), és egy gyrost mindenki letolt. Én még mindig éhes voltam, úgyhogy bevágtam még egyet. Ennek később annyi szerepe volt, hogy bármennyi piát belém lehetett dönteni, nem rúgtam be. Aztán eljutottunk Martosba, ahol a sör mellé tequila körök társultak, mindenki körbehívott mindenkit, a végső tequila dupla lett, utólag kiderült, hogy ez hiba volt, de csak a többeknek.
Elnéztünk még a Kaméleon nevű helyre, amit egy kicsit sajnálok, mert nem nekünk való volt szerintem. Imi már néha megbicsaklott a pultnál, olyan részeg lett, pedig odafelé menet a mozgólépcsőn még lelkesen futkározott ellenkező irányba :) Kb egy órát tölthettünk a helyen és indultunk is haza. Dénes még egy kapualjba szeretett volna tenni egy róka nevű állatot, de szerencsére ez nem sikerült.
Látható, hogy megvolt az estében a potenciál, de nem tudtuk kihasználni. Mérnöki létem következő célja, hogy szombat este Veszprémben ezen a hatékonyságon javítsak. Azért az eredmények közé sorolható, hogy volt egy napom, amikor csak gyrost ettem.
És hogy miért írok ennyi nem is érdekes dolgot? Mert Dénesre várok, aki annyira kész van, hogy alig tud felkelni, hogy hazainduljunk, meg szájmenésem van (vagy gépelésnél kézmenés?).

a diplomához vezető út

egy kicsit rögös volt. Elvileg egy éve csinálom a diplomát, gyakorlatilag egy hónap alatt lezavartam. A programozásnak igazából november végén estem neki, december közepére már működött a cucc, csak az volt a para, hogy december 19 volt az írott anyag leadási határideje, amiből még egy betű sem született :) De sebaj, Péterke ügyes gyerek, és munkában írogatta a dolgot. Kaptam haladékot is, január első hete. Ezzel csak az volt a baj, hogy akkorra volt kitűzve két záróvizsgám is, na sebaj. Egész idő alatt egyszer mentem el társasági életet élni, december 23-án, az eredményt olvashattátok :) December 30-án elküldtem a tanárnak egy majdnem végleges verziót és elkezdtem tanulni záróvizsgákra. Azaz úgy gondoltam, hogy még egy elő szilveszter belefér, ami olyan jól sikerült, hogy, mint utóbb kiderült, a feléről lemaradtam emlékezetkiesés és alvás miatt. Aztán jött egy szilveszter, alapból full másnaposan kellett Bpestre vezetnem, majd persze hogy eltévedtem Zoliékhoz vezető úton, kb csigavonalban közelítettem meg a lakását, ezért kis alvásra sem maradt időm. Szilveszter végül jól sikerült, de vagy négy napot igénybe vett, amíg teljesen kipihentem magam. Tanulás ebből kifolyólag elég nehézkesen pörgött, sőt, egy kis csavart is vittem a dolgokba, hiszen a 6 és 7-i vizsgáimat felcseréltem, és hétfő éjfélkor vettem észre, hogy másnap reggel nem az lesz, mint amire tanulok. Nem baj, szerencsére már tanulgattam korábban ezt is, meg anno vizsgára is nagyon jól felkészültem, szóval reggelre vágtam mindent. Gondoltam már nem állhat semmi az utamba, erre amikor zuhanyozni és borotválkozni akartam reggel, nem volt víz. Amikorra előkészítettem az ásványvizet, hogy most tisztálkodom, megjött a víz. Ezek után már azt vártam, hogy a villamos kisiklik, vagy hasonlók, de szerencsére minden rendben ment. Vizsgán a tanár kiment 15 percre a szobából, akár ki is puskázhattam volna mindent, de szerencsére erre nem volt szükség, kaptam is egy ötöst. Go haza, alvás, felkel, tanulás folytat, kávé főz, tanulás egész éjjel, vizsgára be, itt már nem egyedül, hanem hárman voltunk. Az első vizsgázó kb semmit sem tudott, egy CMOS inverteren kívül nem tudott mást felrajzolni, ami azért ezen a szakirányon kicsit durva, de a tanár adott neki egy hármast, hogy nem érdemli meg, de ez van. Na mondom, én tuti ötöst kapok ebből is, mert a tételem nagyon jól vágom. Második gyerek kimegy, elég faszán tud mindent, kérdésekre válaszolgat, tanár mondja neki, hogy hát ez hármas. Néz mindenki, kellemetlen csend, de elfogadja dolgot. Ekkor egy kicsit elbizonytalanodtam az ötösömben. Kimegyek én is, elmondom hiba nélkül a tételem, feltett kérdésekre kis gondolkodás után jól válaszolok. Erre a tanár mondja, hogy hát, az első gyerek nem érdemelte meg a hármast, de maga, maga igen. Kicsit lefagytam, aztán elfogadtam, hogy ez van. Igazából kérhettem volna egy nem megérdemelt négyest, mert ez így k*rvára igazságtalan volt. Na mindegy, két zv letudva, nekiesek a diploma javításának, levélváltások a tanárral, szabi kivesz, egyetemen szenvedés, sok-sok írás még és elkészült a mű hétfő estére (jan 19). A védés és az utolsó záróvizsga 23-án volt. Záróvizsgát egy kicsit lazán vettem, hiszen utolsó nap kezdtem rá tanulni, melóban sajnos most dolgozni is kellett, nem tudtam ott ezzel foglalkozni, szörnyű. Persze a prezentációt és a diploma kivonatot is ezen az estén írtam meg, nem is aludtam sokat, Imivel reggel még majdnem összefutottam a nappaliban... Szóval volt kb 2 óra alvás, és a zuhanyzóban majdnem elszédülés után kicsit sajnáltam, hogy még elmentem előző nap edzésre is, lehet több erőt kellett volna hagynom. Nem baj, egyetemre be, bírálatot még pont megkapom, kérdést nem tett fel a bíráló, prezentációt egyszer előadtam magamnak, örültem hogy hű de ügyes vagyok, aztán be védésre. Mindenki mosolygós, kedves, akár egy délutáni teázáson Angliában, prezentáció jól sikerül, záróvizsga kérdés egyszerű, szépen elmondom, rákérdeznek valamire, azt csak félig tudtam, kimegyek, visszahívnak, és gratulálnak a Mérnök Úrnak :) Védés ötös, utolsó zv 4, diploma összességében 4. Azért fura érzés, hogy nem kell a diplomát írnom, egy év alatt úgy hozzászoktam... :)

Kutya update

Egy kicsit lemaradtam a bejegyzések terén, de ezt most pótlom. Ott tartottam, hogy pátyolgattuk a fekete kutyát, akit azóta Brúnónak kereszteltem, és gazdát keresünk. Kiplakátoztuk a város forgalmasabb helyein a hirdetményt és vártuk a csodát. Volt egy jelentkező, aki végül nem vitte el, mivel szétrágja a lakást, meg egy panelban tényleg nehezen férnének el vele... Ezek után senki sem érdeklődött, szüleim és mi is utaztunk el, és ekkor követtük el a legnagyobb hibát, apukámmal hirtelen eldöntöttük, hogy gyorsan kivisszük a gyepmesteri (igen, ez a sintér...) telepre, és akkor anyukám nem látja a dolgot, nem fog annyit bőgni a dolog miatt, meg az állatvédőket nem lehetett elérni egész idő alatt egyáltalán, szóval csak ez a lehetőség maradt. Gondoltuk két hetet ott el tud tölteni, addig lesz gazda, mindenki boldog lesz, világbéke stb. Ennek örömére már másnap hívott valaki, hogy elvinné a kutyát, aztán egy menhely, hogy befogadnák, aztán az eredeti gazda, hogy hol a kutya. Ügyesen időzítenek, az biztos. És ezután jött a para, hiszen nem tudtam, hogy csak úgy nem hozhatom ki a kutyát a telepről, hanem be kell mennem a közterületfenntartó irodába és ott papírokkal kell bizonyítanom, hogy én vagyok a gazda, fizetnem kell érte kb 5-10ezer forintot és már vihetem is. Ez így elvileg nem lett volna para, csak a tulaj nem volt hajlandó fizetni, paff. Beszélek vele telefonon, elpanaszolja, hogy nem adják neki oda a kutyát, pénzt kérnek érte, én mondom, hogy ez a törvény, akkor ő jó érzékkel előhozza, hogy Gyurcsány így meg úgy :), mondom ettől még a kutyáért fizetni kell (meg ha kell, akkor én kifizetem helyette, de ő mondta, hogy nem pénzről van szó, na ja...), nagy nehez nyugalmat erőltettem magamra és szépen elmagyarázom neki, hogy ha egy kutyát nevel akkor mik a dolgai (kicsit fura volt, hogy én magyarázom ezt egy 55 éves faszinak...), és akkor mondja, hogy oké, bemegy, papírt felmutat, fizet, kutyát elhoz. Két napra rá felhívom a sintért, hogy a kutyát elvitte a gazdája vagy sem. Erre mondja, hogy ugyanazt eljátszotta, mint korábban, nem akart fizetni, csak a kutyát vitte volna. Majdnem lefostam a bokám, hogy ilyen tufa emberek léteznek... Na jó, ez van, kutya most már két hetet maradt a telepen, szegény pont a legnagyobb hidegben volt ott. És elérkeztünk a mai naphoz, most már bárki kihozhatja, nem csak a tulaj, úgyhogy szüleim, miután ismét hazajöttek, intézkedtek és hétfőn elkerül egy menhelyre, ahonnan egy család elvileg befogadja. Egyébként az eredeti tulajjal beszéltek szüleim, akit úgymond ismét rávettek, hogy menjen el érte, de továbbra sem volt hajlandó fizetni, szüleim pénzét meg nem fogadta el, mert nem az a baj, és sztorizgat, hogy milyen jól él stb. Ekkora egy faszt, legszívesebben lebasznék neki egyet, hogy szedje már össze magát. De a lényeg, hogy elvileg lezárul ez a történet (ahogy a bejegyzés is), kutya jól van, bár lefogyott az ott töltött idő alatt, de most már remélhetőleg jól alakulnak a dolgai.

Amikor az ember örül a számlának

Avagy hogy ne csak sírjon az ember szája a PhD lét miatt:
tegnap életemben először benyújthattam a számlát. Mármint nem a revenge stílusban, mert arra sokszor volt példa, hanem olyan papírformátumban, összeg megjelölésével. Már csak meg kell kapni a zsetont és elmondhatom hogy egy év alatt eljutottam oda, hogy a 3 munkámból egyet kifizetnek.
Az csak a történet margójára kívánkozik, hogy tavalyi számlát kérnek, ami zárás és adólejelentés után 1 hónappal nem kimondottan sportszerű, de a tapasztaltak szerint is ez a normál menetrend...