életünk napjai

Hát igen, ismét egy Ficzere bejegyzés. Tudom, nehéz volt kivárni... Az egészet csak azért írom, hogy két dolgot közöljek veletek, amiből az egyik kevés embert érint: Baki Peti elmegy Svájcba, hogy egy egyetemen tanszéki mérnök legyen, majd ha úgy gondolja, megcsinálja doktoriját. Durva betegség ez a külföldön dolgozom/tanulok dolog, lassan kiürül Magyarország. De sebaj, legalább bármerre jár az ember a világban, mindig lesz valaki, akit meg lehet látogatni. Ami érdekes a Peti kiköltözésében, hogy először nem kapott letelepedési engedélyt, mert a svájci hatóság szerint túl kicsi volt a fizetése!!! Hát mit lehet ilyenkor tenni? Addig emelték a fizetését, amíg az a nemtom milyen hatóság azt nem mondta, hogy na jó, ebből már csak meg tud élni, jöhet. Kész :) Ezt meg is ünnepeltük egy trófeás zabálással, ahol nagy bánatomra, már nem tudtam leenni a kifizetett összeget, shame on me. Hiába, öregszem.
A másik dolog, amit még rögzíteni kívántam ezen a szent oldalon, az a csütörtök esti sörözés. Én személy szerint elég jól rápihentem, hiszen elment az áram a lakásban, így aludtam egy nagyot, amíg meg nem jött a szerelő (aki felkapcsolta a villanyóra melletti biztosítékot, aminek az ajtaját én nem mertem felnyitni, mert úgy nézett ki, hogy azonnal letörik a plombával együtt, ha még egy picit erősebben feszegetem, és ennyi, mindez 3ezer forintba került, ügyes Petike). Aztán elmentünk egy Blaha melletti sörözőbe, ami baromi kellemes, 50es évek Amerikáját idézi, van barna csapolt Dreher és ennyi elég is a boldogsághoz. Én jól éreztem magam, a jelen lévő személyekkel elégedett voltam, azt kivéve, hogy korán hazamentek. Szóval meg vagytok dícsérve és le is vagytok szídva egyszerre. Sebaj, erre is csak azt tudom mondani: hiába, öregszünk.
Szóval a fentiekből látható, hogy eszeveszett módon pörgős bulikon és eseményeken vagyok túl, de majd szilveszterkor mindent bepótolunk. Písz