pár sor

Nos, eltelt egy hét Krakkó óta. Nem sok minden történt, ami publikus, kivéve talán azt a csodás dolgot, hogy bekötötték a kábel tévét :) Ez nagyon jó dolog, mert most még kevesebb dolgot kell ahoz tenni, hogy ne csinálj semmit :) Ja igen, meg végre voltam otthon, Veszprémben. Ezt meg is ünnepeltem azzal, hogy péntek este bementem sörözni (tényleg csak pár sör volt), jót beszélgettünk. Szombaton meg úgymond a szokásos dolgot műveltük, bementünk fél9re és jól berugtunk. Na ez az amiből elegem van, mármint hogy nem emlékszem az estéim egy részére, vagy éppen az egészre. Most csak a legvége maradt ki, de azért ez az utóbbi hetek részegeskedéseivel együtt azt hozta ki belőlem, hogy eldöntöttem: ha inni akarok valamit, pl egy sört vagy felest, akkor az igényemet felezni fogom (azaz minden második sört vagy felest kéne elfogyasztanom). Ennek az a célja, hogy az agyam továbbra is rendesen működjön, és tárolja csak el azokat az információkat, amiket a világból összeszed. A kivitelezés még kicsit kérdéses, de valahogy csak meg tudom oldani, hogy ne kelljen egy kamerát szerelni a fejemre, ha meg szeretném nézni, mit csináltam előző este...

Jó munkát mindenkinek :)

ps.: kezd zavaró lenni, hogy az egyik közeli (túl közeli, itt ül mellettem) munkatársam mindig büdös. Sok-sok napomba került, amíg rájöttem az okára: bicajjal jár be, de nem képes lezuhanyozni, miután beért. És a srác most házasodik, meg jön a gyerek is. Érthetetlen, miért az ilyen emberek szaporodnak el. Már bocs, de ez tényleg durva.