A kuty :)

Ahogy Péter már mesélte, találtuk egy kutyust dec. 23-án éjjel, ill. 24-én hajnalban kb. 2 óra felé... A kutyához egy jó szót szóltunk, Peti megsimogatta és így kezdődött minden... Követett minket hazáig. Tulajdonképpen kedvesen hazakísértek! Petinek volt egy halovány kísérlete, ami arra irányult, h én fogadjam be a kis dögöt.
De "sajnos" nekünk már van egy...
Mint utóbb kiderült, Péter számára nem voltam túl meggyőző. Kétségei voltak, hogy valóban lenne kutyánk. ("Diára nem lehetett rásózni, mert ő már befogadott egy másikat pár napja, elég hihetetlen. De én elhittem...")
(tulajdonképpen azt hitte átvágom...) Pedig igazából nem én bíztattam azt a kis dögöt...

A mi kutyánk - aki valóban létezik - nem az utcáról befogadott, hanem a dédipapámé (volt, már a miénk). Kb. 10 éves, és nagyon lassú, elég büdi és keverék. Más baja tulajdonképpen nincs is!
Azért kellett elhoznunk Várvölgyről (ott lakik a dédi), mert már nem igazán tudott róla gondoskodni... Kaptunk hozzá egy csinos kis kutyaházat, és már egész jól érzi magát :) Mama folyamatosan eteti és a macskákat is távoltartja! Kívánhatnánk ennél többet?? :)

Amúgy valóban hihetetlen, hogy van már egy állat a családban, hát még hogy hímnemű...
Nem gondoltam volna, hogy lesz egy kutyánk, de így alakult, elvagyunk vele.

Pussz Mindenkinek!